snafi

Nem tudom ki hogy van vele hiszen nem vagyok isten hogy lássam amit mások tesznek illetve mondanak, de abban biztos lehetek hogy mindenkinek van rossz napja. Igen ,nekem is van, jelenleg a rosszabb napjaimat élem, mostanában sok van. Ez tényleg nem panasz , én csak... mármint... hát igen, nehéz kimondani azt hogy ami elpusztít az én vagyok, pedig semmi bajom tényleg!

A fejemben pörög minden , számok , szavak , zenék , versek és a felesleges beszélgetések amiket az ismeretlen külvilágban tartózkodókkal váltok , ezekhez tartozik még persze a felesleges stressz , szorongás és szomorúság. Lassan már több időt töltök egyedül ezekkel az érzésekkel mint a családommal vagy a barátaimmal.

Érdekes hogy mindig a barátaimnak hívom őket de folyton stresszelek és félek mert nem érzem azt hogy a barátaim lennének. Ma amikor üzenetet kaptam tőle össze rezzentem és egy meg nem értett félelem kapott el, mintha csak egy ellenség írt volna rám.

Az ebédet kedvtelenül és remegve fogyasztottam el nemtörődve másokkal. Sajnálom. Egy hihetetlenül rossz ember lennék de nem vagyok , azt hiszem. Kis dolgok okoznak boldogságot példának vegyük a zenéket amik inspirálnak , a saját verseimet és történeteimet vagy a festményeimet. Lehet hogy egyszerre ez is hangol le , nem tudom. Semmi sem felel meg. Olyan hisztérikus vagyok. Minden napom arról szól hogy semmittevően magamat sajnáltatom arra várva hogy valaki felfedezze meg nem értett műveimet , legyen az festmény , vers vagy egy el nem készült könyv. az az igazság hogy hihetetlen sebességgel veszítem el a motivációmat. tudom hogy ide nagy betű kellett volna de még ehez is lusta vagyok. Ami tönkre tesz az a folytonos melankólia. Semmi sem felel meg. A barátaim mindig az árulás érzését keltik bennem. Ez fáj és ez is csak magamra haragít. Hiszen minden dolog, mint egy gyerekekjáték stresszt okoz. És akkor ott van az iskola, olyan mint a cigarettás dobozon a kép alatti leírás, senki nem olvassa mert felesleges , vagy ha mégis akkor is csak felületesen rávet egy gyors pillantást. Mindenki átfut rajta a szemével de senki sem figyel rá. Az emberek annyira elvannak kanászodva hogy az önpusztítás szórakozás lett. A pultosokat lefizetik hogy bedrogozzanak fiatal lányokat, a fiúknak tiltják az érzéseket. De most komolyan milyen világ az ahol egy banán elfogyasztása elött azt kell mondanod hogy ,,no homo"?

Lehet ez másnak nem tűnt fel de mindannyian ebben élünk és a világ függővé tesz minket. Függők vagyunk. Szeretet-függők , szomorúság-függők az evés- és a sport-függői. Szükségünk a túléléshez csak ételre , italra , alvásra, ürítésre és szeretetre (de az is csak ember függő) van. Mindennapjainkhoz csak ezek kellenek mégis elvárunk embertársainktól és saját magunktól ezerszer mást és többet.

Az étel adagok nőnek , az italban nő az alkoholtartalom. Alvás helyett szorongunk és akár napokig csak perceket hébe-hóba lepihenünk nehogy életünket veszítsük. Máskor meg alszuk. Semmi produktívat nem teszünk napokig csak fekszünk mint a partra vetett hal , várjuk a halált.

Aztán ott van a szeretet, talán a leg állszentebb mind közül, hiszen olyan emberek vesznek minket körül akiket ki nem állhatunk , csak egy célból, hogy tudatunkra adják nem vagyunk fizikailag egyedül, mert minden ember legnagyobb félelme az hogy magányos és azért tettem hozzá hogy fizikailag mert ezek az emberek lehetnek sokan de mégis érezheted lelkileg azt hogy te vagy a leg magányosabb ember , sőt amikor teljesen egyedül vagy, lehet akkor érzed azt hogy tényleg nem vagy magadra hagyva.

De ez kell az embernek hiszen erre van igény. Olyan dolgokkal vetetjük körbe magunkat amik elhitetik velünk hogy minden kiváló és csodás mint a mesékben ahol a tündéreknek esélyük van a sárkányokkal szemben, de a való életben lehet hogy nem a sárkány ver át minket hanem a tündér mert itt kint , ahol minden függőséget okoz és a szükségleteink csillapítására való szerek károsak, itt tényleg nagyon hideg van.

Nem néznek már az emberre ha a profilképed nem jött be.

Hülye mai fiatalok nem szeretik azt hogy vagyok.

Kiröhögik a testalkatom , leszarva hogy aztán vagdalhatom.

Hülye mai fiatalok nem értik meg azt hogy vagyok.

Mondhatok amit akarok , olyanok akkor is mint a halott rabok.

Hülye mai fiatalok elítélik azt hogy vagyok.

Üresek vagytok mind ,

sosem lesztek őrangyalok.

Hülye mai fiatalok nem szarják le azt hogy vagyok.

Pedig az én arcomat nem lepik be a festékagyagok.

Fáj a csókod s a hült hejed.

Miért kellett itt hagynod?

Nincs ki felsegítsen, egyedül maradok ,

Így tettél te is, most már zuhanok ,

esek , szakadok.

Félek a sötétben és megijeszt az énképem.

Ezt te tetted velem, drága édes kedvesem.

Megőrít ez az önképzavar

Összetörtem tükröm,

bajom volt az ételszaggal.

Nem tudok gondolkodni a fejemben üzemzavar.

Belenézek a tükörbe vagy csak egy régi képre , lehet ez is csak egy mély képzavar.

Vakon vezet az érzés zavar.

Megint baj van az ételszaggal.

Spórolni kell hisz nagy a készpénzzavar.

Nem válaszolok mert hatalmas a beszédzavar.

Lefekszem de gyötör az alvászavar.

Lehet ez is csak az önképzavar?

16.15