Fogalmam sincs hogy jutott ma eszembe a tumblr. Ja, talan de.
Egyreszt, nagyon reg irtam (amit szerettem?) magyarul, de mar a harmadik mondatnal elbuktam es eszre sem vettem hogy angolra valottam. Ez kb biztos jelen annak, hogy nem art ha ujra elkezdem ide legepelni a kis gondolataimat - mar ugysem olvassa senki, ugye?!
Masreszt, reggel olvastam par, viszonylag szemelyes posztot linkedinen es arra gondoltam, cool, de en ide sose tennek ki ilyesmit. Meg kb sehova, de valahogy megis ugy erzem jol esne osszeszedni par gondolatot idorol idore, es razuditani valami passziv feluletre, ami nem probal valaszolni vagy tanacsot adni, csak hallgat. (Anno ebben egy pszichologus is nagyon jo volt, bar tole kicsit tobb provokaciot vartam, talan majd a kovetkezo.)
Szoval a linkedines posztok kozott volt egy amit az az ex-munkatarsam irt, aki egy honapja rugtak ki.. sok gondolatom van ezzel kapcsolatban, de egyelore csak annyit szeretnek feljegyezni a jovendobeli enemnek, hogy most, ma, tenyleg ugy erzem hogy karrier szempontjabol hamarosan valasztanom kene: kovessem a szivemet es probaljam magam melyebbre asni a mulholdak vilagaban, vagy az eszemet, es maradjak a felszinen, de melyitsem az altalanos technikai tudasomat?
Ha eszembe jut ranezni erre a posztra majd egy ev mulva, kivancsi vagyok, hogy fog esni. Vajon szepen csendben maradtam es tettem amit kernek (amit egyebkent jelenleg elvezek!), vagy, megkockaztattam a biztonsagomat es igy vagy ugy, de valtoztattam a jelenlegi helyzeten?
