Good Night Train

Lebegek a mesetengerben nyitott szemmel - hiszen a csalódások tucatja legalább a szememet felnyitotta - látom a felszínt, ahogy a nap megtörik az azúrkék hullámokon. A lélegzetem buborékai szétpattannak a felszínen, alig egy mozdulatra van... 

Pontosan látom magam előtt abajt, nagy fekete bogárszeme van és zöld nyakkendőt visel egy csíkos trikó felett. Furcsa jelenés, ha magamhoz húznám a könyvet és elkezdeném jegyzetelni az évszámokat, eltűnne, akárcsak Woland a Mester és Margaritában.

Felé nyújtom, reszketnek az ujjaim. A disznószerű kalauz feltépi a borítékot, kiveszi a levelet, bólint, és horkant kettőt. Elindul a kocsik között, majd az egyik mellett megáll és zöldre mázolt ajtaját kitárja előttem.