silence like a cancer grows

#207 Nincs annál rosszabb a világon mint amikor azt hiszed van esélyed,és közben nincs.

Te is elmész. Azt hittem te maradni fogsz. De rá kellett jönnöm, hogy nem.

Zs.

Esténként sokszor olyan hangos a csend, hogy nem tudok aludni tőle.

Nem tudhatod,hogy meddig tart,hogy mikor lesz vége. Hiszen amilyen hirtelen betoppant az életedbe,úgy el is tűnhet. Nem fogod tudni visszavarázsolni. Nem lehet tudni a titkát: egyszerűen vagy van, vagy nincs. Az egész kémia, a csillogó szemek meg minden. De ha van, éld meg, ne menekülj, és még véletlenül se ragaszkodj hozzá görcsösen. Engedd,hogy megmutassa, miért jött. Hiszen sokszor különbözik az, amit te gondolsz, és amit az élet akar. Ne te döntsd el,hogy ki miért érkezett, hagyd,hogy az élet megmutassa.

sajnálom hogy nem vagyok elég jó neked, de én tényleg próbálkozok megfelelni.

Mikor annyira túl agyalod a dolgokat, és egy olyan sztorit alkotsz ami soha sem történt meg.

Talán most kellene igazán erősen vágnom..