TĂ©ny, hogy ez nem a vilĂĄg legkellemesebb melĂłja. FĆleg nem egy olyan munkahelyen, ahol alapvetĆen mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne. ValĂłjĂĄban nem is lĂĄtszik, hogy mennyi baszĂłdĂĄs, megbeszĂ©lĂ©s, alkudozĂĄs, utazĂĄs, nem alvĂĄs, forgatĂĄs, vĂĄgĂĄs van a projekt mögött. De nem is ez a szar benne, hanem hogy utĂĄna tĂșl sok öröm nincs belĆle. Az ember nevĂ©t, arcĂĄt hangjĂĄt adta egy promĂłciĂłhoz.Â
MĂ©gis szerintem Rebeka Ă©s mindannyian emelt fĆvel vĂĄllalhatjuk, hogy mostanra tulajdonkĂ©ppen egĂ©sz Ă©vben ezekkel a marketing-cuccokkal baszakszunk. Rebeka azĂ©rt ĂĄllt be szendvicsembernek, mert ez az ĂĄra annak, hogy a 444 talpon maradhasson. Ăs sokkal, de sokkal inkĂĄbb ez, mint hogy a ti vagy testvĂ©reitek, szĂŒleitek adĂłjĂĄt hĂșzzuk be ilyen-olyan Ășton-mĂłdon sajĂĄt hasznĂĄlatra, amire azĂ©rt van pĂ©lda a magyar mĂ©diapiacon, Ă©s ami egyĂ©bkĂ©nt közel sem jĂĄr ennyi baszĂłdĂĄssal, de szerintĂŒnk mĂ©g is sokkal vĂĄllalhatatlanabb, mint Telekom Buddyt cipelni.