417
Ăgy elmondanĂĄm neked, hogy fĂĄj ez az egĂ©sz. Rossz, hogy nem beszĂ©lĂŒnk Ă©s hogy nem tudom mivan veled. Nem tudom hogyan telnek a napjaid. Nem tudom mikor hol vagy Ă©s kivel. Csak annyit tudok, hogy mĂĄr nem vagy velem. Nem beszĂ©lsz velem, nem Ă©rdekel hogy vagyok. Nem keresel, Ă©s Ășgy Ă©rzem nem is hiĂĄnyzom neked. Nem fogod a kezem, mĂĄr nem mondod azt, hogy hiĂĄnyoztam, amikor Ășjra lĂĄtsz. MĂĄr nem kĂ©rdezed meg, hogy van e valami baj. MĂĄr nem hĂșzol oda magadhoz. EmlĂ©kszel, amikor a mellkasodon aludtam? Annyira biztonsĂĄgban Ă©reztem magam, Ă©s boldog voltam melletted. Persze ezt nem tudod, hiĂĄba mondod, hogy igen. El sem tudod kĂ©pzelni mit Ă©reztem melletted,a karjaid között. MĂĄr nem nĂ©zel Ășgy rĂĄm. Az elsĆ csĂłkunkra emlĂ©kszel? Mind a ketten akartuk, de mind a ketten ugyan Ășgy fĂ©ltĂŒnk. Ott vĂĄrtĂĄl a megĂĄllĂłban, emlĂ©kszel? Nem akartalak elengedni, amikor elĆször magamhoz öleltelek. MĂĄr akkor fĂ©ltem, hogy elfoglak veszĂteni..Ă©s nĂ©zd. Most itt tartunk. Mondd, te Ăgy akartad? Hogy vĂ©ge legyen, ennek az egĂ©sznek köztĂŒnk? Te boldog vagy nĂ©lkĂŒlem? Minden reggel remĂ©nykedem, hogy az Ășj ĂŒzenetek között ott lesz a neved. RemĂ©nykedem benne, hogy Ășjra akarod kezdeni, Ă©s meg akarod beszĂ©lni. BĂzom benne, hogy mĂ©g talĂĄn egyszer helyre jönnek köztĂŒnk a dolgok. Ugye nem fogsz elfelejteni? Ugye eszedbe jutok majd arrĂłl a helyrĆl, ahova legelsĆnek mentĂŒnk? RemĂ©lem azĂ©rt neked is fĂĄj egy kicsit. Ăn itt vĂĄrlak, tudod ahol hagytĂĄl. HĂĄtha vissza jössz mĂ©g.
















