Rákos Olivér

Késő este hűvös csontzene,

kormos az ég, koromfekete.

Sűrű az est, félve eltakar,

csend van, mégis minden megzavar.

Összenyom minket a fájdalom,

s nem csak önmagam sajnálhatom.

Nehéz az este, de igazi,

ezt még a csendben is hallani.

A csont és bőr közti űr remeg,

a szűk résben nem lelek helyet.

Összehúzom magam és veled

egy szebb jövőért reménykedem.

Késő este rideg alakok,

s én már csak a sötétben vagyok.

Sűrű az est, rideg a hajnal,

Okos csönd ült fején

a végső vész derekán

a lábtól fejtetőig tartó

szelíd életén

mint bölcs veterán

zengett torkában az élet

de belefullt egy vak dióba

próbált énekelni nekünk

de elnémult az ének

és elnémult a torka

okos csönd ült fején

halvány vonalain

végigcikázott sok év

világa hűlt helyén

feküdtek néma tagjai

te nagy és szép beteg

ránk hagytad a szót

magunkban parányi

szemcsés porszemeknek

Elmúlt. Elmúlok.

Lyukas kezemmel

utoljára utánad nyúlok.

A levegőre markolok.

A semmire. Magamra.

Annyira egyedül vagyok:

Kiszakad a csend.

Titkos jelrendszerben fonnyad belém a szó.

Magamban tartom,

akkora bennem a lárma,

hogy a csend ebben már tisztán hallható.

Nem mondhatom el neked,

mit rejtegetek magam előtt is bezárva.

Félek hangomat arcodon látni,

így félős tudattal

tudatosan terelelődöm bele a magányba.

Rámüvölt egy néma, apró gondolat,

s konstans zajként súgja a fülbe:

-Beszélni kell.-Ha ajkam szétszakad,

akkor sem eshetek újra e bűnbe.

Szorong a csend,

zúg az eremben a vágy, hogy egyszer kimondjam,

túl nehéz vagy szívem,

engedd meg kérlek,

Érzed a semmit szűnni a térben?

érzed, ahogy mind semmivé leszünk?

érzed, hogy érted élek a télben

s nélküled az élet sokba kerül?

Érzem, hogy néha tágul az élet,

érzem, hogy lüktetek, én, idebent,

de csepeg még tavasz ebbe a télbe,

Dirib-darab

porszem

a gépezetben

kínlódva forog

az alkotó dobog

bennem

de porszememen

kevés fény jut át

törékeny az ember

s törékeny a világ

egy letörött-örök

jelentéktelen

Már boldog vagyok.

Csak néha rándulnak össze bennem

az izmok, az idegek,

nyugtalanul fekszem,

nyugalmammal csal meg az álom

ágyamban, hol pihenek.

Mert bár boldog vagyok,

de néha számban még összeérnek

az édes-keserű ízek;

éhes vagyok, mindig korognak

gyomromban a magányt tápláló,

Elmúlik a hiány,

s nem marad rám semmi,

csak az üresen kongó minden,

vagy valami itt benn,

míg a papírra földet érve

rájön, kurva unalmas versem

ha nem talál meg benne téged.

De verset kell, hogy írjak neked,

hisz addig jár korsó a kútra,

míg szerelemben -drága lélek-

Búbaszott bordáim között

néha nagyra nő a vágy;

hogy kitörhetek,

hogy engem is vár a nagyvilág,

csak csontjaim sajognak olykor,

mikor bordám kikandikál

húsból-bőrből,

és elvarrja minden porcikám.

Olyankor hevesen kaptat a mélyben,

ő se tudja merre tovább,

és két dobbanás között

egy kicsit kipréseli magát,

akkor fogy majd el a vágy,

mert hatalmas a világ,

s hogy bordám feszes, szűk metszet

nem az én hibám.

Elnyúlt a díványon

minden vágy

s az ágy megreccsent,

bárhogy kívánom

nem mozdul el az ágy,

rajta csüngök-

minduntalan-

vár a jó kedv,

melytől függök,

mert már meguntalak.

Savanyú szájam

tömködöm,

s csak hazug, nyájas,

édes-fájdalmas

szavakat köpködök.

Elnyúltam a díványon,

éltem már s még élnék,

csak a kettő között

megpihenek a halálon,

Rátok gondolok

minden éjszakán, párnáim közé szorulva, szorongva, emlékeimbe borulva,

rátok tekintek,

egy-egy képet újra elővéve, forgatva, nézve,

félve, ahogy remegő kezembe van véve,

titeket szeretlek,

visszarévedek, emlékezem s nem tévedek,

néhányat elejtek, de megfogom, majd szétesek,

veletek élek,

magamban elbújva s bennetek halottan

kuporgok agyunkban, egy sötét sarokban,

együtt fázunk,

elfogyott már házunk, de várunk még egy házra,

hátha hontalanságunkban csókot ad a szájra

az idő, ki mindent begyógyít, mindenre megtanít,

Körülvesz a csend

és fojtogat,

elhallgatok előle

valami fontosat;

szorít most valami

és nem értem,

hogy lehetek véges

ebben az egészben...

Néma nesz és néma nász

börtönébe zárva

szorongok a szerelemtől,

de hiába.

Már ittragadtam,

és én lenyelem

és csak kiáltok a csendbe-

kegyelem, kegyelem!