Nem tudom, miért alszom én a baloldalon és te a jobbon, azt pedig pláne nem, hogy miért nem cserélünk soha. Nekem ugyanis teljesen mindegy. A megszokás viszont nagyon veszélyes tud lenni. Elég például csak néhány ellustult hétvége, és máris otthonülők leszünk. Vagy párszor elfelejteni vacsora után elpakolni, és onnantól kezdve egyre gyakrabban maradnak elöl a dolgok. A nassolási kényszer és egyéb függőségek sem maguktól alakulnak ki, az első néhány alkalom kellett hozzá.Szóval gyere, ma éjjel cserélünk! Nem, hagyd a párnát is ott, ahol van, semmi bajod nem lesz a másiktól, ugyanolyan IKEA. Az éjjeli szekrényt úgysem használjuk semmi olyanra, amit a másfél méter távolság ellehetetlenítene, vagy amire ne lenne éppúgy jó a másik is. Aha, így.Hogy furcsa a másik oldalamon lenni? Na és? A szokatlan ne legyen már rossz! A szokatlan érdekes! Még akár izgalmas is lehet.Gondolj csak bele! Ha minden nap más színű lehetne az autód, nem próbálnád ki? Vagy a szobád fala. Vagy a cipőid. Vagy talán nem szeretsz változatosan öltözködni sem? Jobb volna egy személyes egyenruha? Mint Steve Jobs fekete garbója? Minden nap pont ugyanazokat a zenéket hallgatni, pont ugyanazt a filmet megnézni és pont ugyanabban a pózban elaludni?Annyi póz van. Erről az oldaladról is kívánlak! Létezik, hogy még sosem nyúltam alád ezzel a kezemmel? Nahát, milyen máshogy esik rád a fény ebből a szögből! A füled, a szemöldököd, de még a melleid is. Egy picit az összes részleted új. Egyenként játszani akarok velük! Ölelni, harapdálni, szuggerálni, bájologni, fenyegetni, kegyelmezni, simogatni, büntetni, imádni, átkulcsolni, elereszteni, nem ereszteni, belélegezni. Újra felfedezni. Az Amerikámat. A nagy almáktól a Grand Canyonig.Aztán amikor kimerültünk, a másik karomban fogsz elaludni. Fordítva szuszogunk majd, s újféléket álmodunk. Ha eljön a reggel, a túloldalról szól majd az ébresztő, ami után én készítem a reggelit helyetted.Istenem, hogy utálnálak megunni!