THNK.

170 kanyarban, és én csak teli talpon állok a gázon.

Talán, most már elismerem, hogy elcsavartad a fejemet.. nincs olyan óra, hogy szívem ne dobbantsa a nevedet..

..és én továbbra is szerelmünk elfeledett csatamezején járkálok az emlékek között..

180 alatt azt sem tudom ki vagyok….

Hogy mennyire ismernek a barátaim? Olyan jól, hogy amikor eladtam az autómat nem azt kérdezték, “hogy vagy”, hanem azt, hogy “mi lesz helyette”! A válasz pedig.. megveszem a szerelmem húgát.

Odaadtam volna Neked mindent magamból.. minden szeretetet, ölelést és csókot. Az összes szerelmes szavamat.. de Te csak a csendet választottad.

Igazából egy percet sem sajnálok abból, amin keresztül mentünk. Boldogok voltunk és élveztük egymás bolondozásait úgy, mint két óvodás gyerkőc. Életet leheltünk egymásba a legrosszabb napokon is… később ezt kegyetlenül vettük vissza, de ennek ellenére is szép fejezetet zártunk.

Elfogadtam, hogy a múltunk és a közös jövőnk már csak az álmaimban él.. ezért különösen örülök egy-egy éjszakai látogatásodnak álmaimban.

Legyek én az utolsó gondolatod elalvás előtt, hidd el, nekem Te leszel.

Úgy érzem magam most, mint tini koromban. Egésznap a fejemben jársz és arra gondolok, mi lehet Veled. Nem tudom mit művelsz velem, és nem tudom, hogyan csinálod. Csak azt tudom, hogy akarom a folytatást.

“Nem mondom, hogy vigyázz magadra és vezess óvatosan, mert tudom, biztos nem teszel úgy..”