My fuckn BPD world

Valóban ezek lennénk?!:

Identitás nélküli közhelyek, akiknek a személyisége valójában más egyének személyiségjegyeinek aktuális vetülete?

Nárcisztikus vonásokkal rendelkező vérszívók, akik egy valódi narcisztikustól csak annyiban tér el, hogy kevésbé ügyesen sakkozik mások életével?

Telve a szülővel szembeni szembeni szexuális frusztrációval, ödipusz- és elektra-komlexussal?!

Totálisan érzéketlen, másokkal szembeni együttérzésre képtelen élősködők lennénk?!

Leginkább a környezetünk szenved a betegségünktől, tüneteinktől?! Tényleg?!

Persze szorongásból, érzéketlenségből, manipulatív fogásokból nincs hiány. Nem mondom vagy gondolom, hogy tökéletes vagyok, sőt (nem véletlenül vagyok az, ami)... de nem hiszem, hogy egy “átlag”, vagy a legjobb szándékú ember is ne igyekezne azért úgy alakítani az élet dolgait, hogy előnyére váljon.

Borderline-nak egyáltalán nem menő dolog! Nem választás kérdése! Szívesen cserélnék bárki mással, hogy legalább egy napig ne kelljen saját magammal együtt élnem! Szeretném kiegyensúlyozottnak, stabilnak érezni magam, aktívan tölteni a mindennapjaimat.Szeretnék családot szép lassan, így már 26 évesen, de kiakaszt a tudat, hogy a párom meggondolja magát, vagy egyáltalán őt is nyomasztja jövőnk a “betegségemmel”. Szeretnék kilábalni ebből az egész szarból és normális lenni, erre az eszköz amiben a segítséget reméltem, csak még mélyebbre taszít.