Szerintem engem soha többé nem tud senki sem megbántani!!

Azon kaptam magam, hogy elmosolyodtam mikor előtörtek belőlem emlékek a múltból. Eltelt lassan egy év, amióta minden darabokra hullott körülöttem. Sosem gondoltam volan, hogy én ezt túl fogom élni, de telt és telt az idő a fájdalomból harag, a haragból gyűlölet, a gyűlöletből meg egyfajta megbocsátás alakult ki bennem. Ehhez persze nem csak az idő kellett, hanem személyek is, akik kihúztak a mélyből és felemeltek. Nagyon hálás vagyok érte! Szörnyű éven vagyok túl, csalódások sorozata, családtagok, barátok elvesztése. Talán kinevettem volna azt, ha valaki azt mondta volna nekem egy évvel ezelőtt, hogy el kell köszönnöd az apukádtól mert benne van, hogy soha többé nem fogod látni. Mentálisan próbára tett nem mondom és győzött is. Jelenleg verekedek vele. De most győznöm kell! Nem engedem, hogy újra visszaessek oda, ahonnan kimásztam! És tudom, hogy az idő most is megy tovább és egy év múlva talán ez is csak egy megfáradt mosoly lesz..

Eldobtam volna érted mindenem, de te engem dobtál el :/

“Elveszettnek érzem magam ebben a hamis világban”

“Miért nem vagyok képes elhagyni azokat az embereket, akik bántanak engem?”

We all know who are you!