más_ölel_át

SZORÍTSD A KEZEM, ÖLELJ MAGADHOZ MÉG VÁRJ MÍG A VIHAR VÉGET ÉR NÉLKÜLED HIÁBA MINDEN, ELVESZETT AZ ÉLETEM, MIT SEM ÉR

Megzavar a csend, Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal.

Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.

Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még, Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém. Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét, Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég.

Már nem kelt fel a zaj,  A könnyeid sem.