Szomoruember

Azt mondják megértenek, de a hátam mögött kibeszélnek és nevetnek rajtam..

Egy helyen ahová utálok bejárni kell elviselnem embereket akiket utálok. Mind hazudnak s kétszínűek.. Itt is egyedül vagyok - senki sem lát..

Az embereknek gyakran fáj valami, fájdalmat okoznak egymásnak majd szenvednek. Sokan mondják, hogy ez rossz s mégis az emberek olykor úgy taposnak egymás lelkébe mint ősszel egy falevélre..

Valaki: Hogy vagy? Én: Jól, köszi. Valaki: Az jó, örülök hogy már továbbléptél rajta és már nem hiányzik. Én: *pánikroham 3.. 2.. 1..* Szintén én: Ja, én is

Nem félek, hogy a világ majd változtat a mosolyomon, hiszen ez a mosoly nem valódi..

Egyedül vagyok itthon a gondolataimmal és a zenével, bár mindegy, hogy hol vagyok ez mindig így van. Tömegben is egyedül vagyok a gondolataimmal és a zenével. Mindig, mindenhol - örökké.

Szép lassan elhalványodom, az én színem is megfakul, én is egyre inkább szürke leszek.. Végül nem leszek több, mint önmagam árnyéka, mit még inkább tompít a fény - ha eszébe jut. Egy azok közül kik nem halottak de nem is élnek.. Azok közül kik üresek..

Minden más mindegy már...

The more you feel bad, you acting like a uninterested. You act like that you don't care, it doesn't matter and you wear the indifference mask, but this are fake. You try to escape into this and you don't even think you're wrong. If you feel bad, you just pretend you don't care. You say you want change and positivity but you lie.. It just a pretend. I know you're lying.