eggbeater-everyday

röviden: kurva jó volt (@edsdame: fotózgattam azért, nézd csak)

hosszabban:

9-kor indultam, 11-re már kanyarogtam felfelé az appenzelli Alpokban.

Eleinte nem voltam lenyűgözve, meg kell mondjam az őszintét, évek óta (6 éve tán) kanyargok a Fekete-erdőben, meg az osztrák Alpokban, de igazán gyakran a Sváb-Alb hegységben, az van legközelebb, és nagyon a szívemhez nőtt, de az azért nagyon tetszett, hogy szépen és hamar egyre magasabbra jutottam.

A táj persze gyönyörű, azzal nem volt gond, ilyesmire számítottam azért:

És akkor most gyorsan a talán az egyetlen negatívumot: a falvak és városok, amiken keresztülhajtottam, hát nem szépek, na. Nincsenek errefelé egyáltalán fasza faszerkezetes (Fachwerk) német házikók, ilyen fazsindely (utánzat) a házak borítása.

De ahogy közeledtem a Säntis felé, azért egyre izgalmasabb lett a dolog:

A bódenzéi tó olyan 395 m a tengerszint felett, a Säntis 2500 m magas, ameddig fel lehet menni közúton, az a Schwägalp nevű hely, ami 1300.

Szóval felmotoroztam olyan 900 méternyit, és akkor még ott volt 1200 méternyi magasság előttem. A képek sajnos nem adják vissza a helyszíni élményt, ami engem teljesen lenyűgözött:

Onnan aztán még elmotoroztam a Zürichsee keleti partjához (Zürich a nyugati csücsökben van), és ott szembesültem azzal, hogy csak fizető parkolók vannak a tóparton, és annyira spúr voltam, hogy ott végül meg sem álltam, indultam visszafelé, amerről jöttem, persze kicsit eltévedtem (manővereztem!), de így legalább eljutottam a Grub és Wolfhalden közötti részre, ahol egyébként teljesen elvárható módon csodálatos panoráma nyílik a Tóra (nem a mózesi értelemben):

Az első kép jobb csücskében van a kicsinyke osztrák része a tónak, Bregenz van ott, a másik képen meg az a hosszan benyúló valami, az a Rajna mellé épített sok-sok méternyi töltés (ami itt folyik bele az Alpokból a tóba), nyilván van rá valami magyarázat, amit nektek kell kikeresni. Felsősvábföld meg ottan van messze a túlparton valahol.

Innen még másfél óra út volt haza, útközben sikerült a 30 fokot elérni, legalábbis a motor külső hőmérője szerint, de ez sem hervasztotta le a mosolyt az arcomról.