Vendégszöveg - Intertextus

Mekkora nagy arc már! Nagyon tetszik a levezetése.

Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, úgy, mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét. Még tart az éjjel, és máris felkel, eleséget ad háza népének, s élelmet szolgálóinak. Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi, szőlőt ültet keze munkája árán. Derekát jól felövezi és erős karral lát a dolgához. Érzi, látja, hogy szépen keres, mécsese éjjel el nem alszik. Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. Nem félti házát a hó hidegétől, mert egész házanépének kettős a ruhája. Takarót készít magának, bisszusból, bíborból van a ruhája. Férjének nagy a becsülete a kapuknál, ha ülésezik az ország véneivel. Gyolcsot készít és eladja, és övet ad át a kánaáninak. Erő és ékesség a ruhája, ezért vidáman néz a jövő nap elé. Bölcsességre nyitja száját, és nyelvén jóságos tanítás van. Szemmel tartja házanépe útjait, és nem eszi a tunyaság kenyerét. Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja: »Sok nő gyűjtött már vagyont, de te túltettél valamennyin!« A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!