Nem tudok Ășgy rĂĄnĂ©zni egy papra
Hogy ne az jusson eszembe, kit szopott le utoljåra, és azóta mosott-e fogat.
Vagy hogy kinek a gyerekét molesztålhatta vajon?
Vagy ha Ć nem is, mĂ©gis fedez valakit vagy valakiket a klĂ©rusbĂłl, akikrĆl viszont pontosan tudja, hogy de.
Az eszembe se nagyon tud jutni, ha meglåtok egy papot, hogy a krisztusi szeretet mozgatja, és az elhivatottsåga.
Pedig biztos vannak ilyenek is. Ćket nagyon sajnĂĄlom.
Ăs mĂ©g ĂĄtfedĂ©s is van. Nekik a legrosszabb, - pedĂłk, azokkal tƱzre.
Ti is csak tévében låttatok papot
Pont nem, de nincs jelentĆsĂ©ge
HĂvĆ katolikuskĂ©nt most egy kicsit mocskosnak Ă©rzem magam. Szeretem JĂ©zust, örĂŒlök a hitemnek, Ă©s mĂ©g mindig Ășgy gondolom, hogy a RĂłmai Katolikus AnyaszentegyhĂĄz az egyik legjobb dolog, ami törtĂ©nt a nyugati civiliziĂĄciĂłval. (NyĂlvĂĄn rengeteg dologban tĂ©vedhetek, Isten hibĂĄtlan, Ă©n hĂŒlye vagyok).
Sajnos most (igazĂĄbĂłl nem most, mĂĄr sok Ă©ve, de) sikerĂŒlt ezt a 2000 Ă©ves intĂ©zmĂ©nyt is összenerezni. BorzasztĂł bƱnöket követtĂŒnk el eddig is, de eddig valahogy meg tudtam magyarĂĄzni (mĂ©g egyszer mondom: ebben Ă©n is hibĂĄs, bƱnös vagyok).
EttĆl az aktuĂĄlis botrĂĄnytĂłl viszont kimondottan szennyesnek Ă©rzem a (figyelem! Nagy szavak!) lelkem.
KilĂłmĂ©tereket ĂrhatnĂ©k mĂ©g a tĂ©mĂĄrĂłl, de megkĂmĂ©lem a tumlit a lelkiismereti vĂĄlsĂĄgomtĂłl.
Nekem ez a konkrĂ©t ĂŒgy nem okoz ugyan hitbĂ©li vĂĄlsĂĄgot, Ă©s nem Ă©rzem Ășgy, hogy nekem kellene Bese vagy a pĂŒspöke helyett szĂ©gyellnem magam, de engem is hasonlĂł önvizsgĂĄlatra kĂ©sztet. Annak, hogy BesĂ©tĆl a papi pedofiliĂĄig ma is ugyanĂșgy ott van szĂĄmos sĂșlyos bƱn az egyhĂĄz soraiban is, mint kĂ©tezer Ă©ve mindig, mĂ©g nem kell következmĂ©nye legyen a sajĂĄt hitemre. MĂ©g arra se, hogy az egyhĂĄz mint intĂ©zmĂ©ny szerepĂ©t hogyan lĂĄtom, mert arrĂłl sosem gondoltam, hogy bƱntelen Ă©s kritikĂĄk felett ĂĄllĂł lenne, vagy hogy a szentsĂ©gek kiszolgĂĄltatĂĄsĂĄn Ă©s az intĂ©zmĂ©nyi folytonossĂĄg alapĂ©rtĂ©kĂ©n tĂșl sokkal többet Ă©rne, mint amit az egyhĂĄz tagjai maguk összessĂ©gĂŒkben mindenkor Ă©rnek. Ezek viszont egyĂ©ni bƱnök, amelyek - Ășgy hiszem - vĂ©gĂŒl mind elnyerik a bĂŒntetĂ©sĂŒket, Ă©s megvan bennĂŒk a lehetĆsĂ©g a bƱnbĂĄnatra Ă©s az önvizsgĂĄlatra. NyilvĂĄn nem elsĆsorban Bese bƱnbĂĄnatĂĄnak az eredmĂ©nye Ă©rdekel, mert Ćt mĂĄr eddig se lĂĄttam Ćszinte önreflexiĂłra kĂ©pesnek, hanem az, hogy milyen tanulsĂĄgot von le ebbĆl a döbbenetes blamĂĄzsbĂłl a pĂŒspöki kar, meg ĂĄltalĂĄban a papsĂĄg. Ha esetleg semmilyet, akkor azĂ©rt viszont valamennyire biztosan fogom magam szĂ©gyellni, mert az viszont mĂĄr nem magyarĂĄzhatĂł azzal, hogy egy kivĂ©telesen gyenge ember fĂ©rkĆzött be a sorok közĂ©.























