— Csendesebben... — suttogja a fĂĽlembe. — MĂ©g a vĂ©gĂ©n meghallanak. — kezĂ©t a számra teszi. Gondolataim csak Ăşgy cikáztak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a mennybe jutok. 8 perc a mennyországban játĂ©k elsĹ‘re nem tűnt a legĂ©rdekesebb játĂ©knak. FĹ‘leg az után, hogy a társaság legutáltabb emberĂ©vel kellett bejönnöm 4 feles után. Kint a zene tombol bent mi. Hangosan felnyögtem miután ismĂ©telten teljesen belĂ©mhatolt. — Ezt szereted igaz? — harapta meg a nyakam. Valahogy mindig is azt hittem a pokolra fogok jutni. Az összes bűnt elkövettem már Ă©s a legnagyobb bűn Ă©ppen bennem van. – TĂ©rdepelj le. — utasĂtott. Eleget tettem a kĂ©rĂ©snek. Felpillantok rá Ă©s mĂ©lyen a szemĂ©be nĂ©zek. KinyĂşjtottam a nyelvem Ă©s a farka hegyĂ©t kezdtem nyalogatni. Az ujjait vĂ©gigvezette a fejem tetejĂ©n Ă©s a tarkĂłmnál a hajamba mart. A fejemet teljesen ráhĂşzta Ă©s Ă©lesen mindketten felnyögtĂĽnk. Nem vagyok hozzászokva ehhez de tetszik. — Lejárt az idĹ‘! — hallottam kintrĹ‘l az egyik lány hangját. ElhĂşzom a fejemet jelezve, hogy akkor ezt most befejeztĂĽk de abban a pillanatban visszahĂşzta. — Addig nem megyĂĽnk ki innen mĂg nem vĂ©gzĂĽnk. — mozgatja a fejem egyre intenzĂvebben. Kopogtatnak. Nem tudok koncentrálni. — HahĂł! — szĂłlalt meg ismĂ©t a nĹ‘i hang. — El fogok menni. — mondta. S akkor mintha felrobbant volna a szám. Egy pillanatig azt hittem nem fog elfĂ©rni ennyi minden a számba. KihĂşzta a fĂ©rfiasságát a számbĂłl Ă©n pedig nagyot nyelek. — Hah. Nem csak a beszĂłlásaid csĂpĹ‘sek hanem a nyelved is. — mondja. — A mennyország kapui viszont vĂ©gleg bezárták. — válaszoltam. — Majd ezután. — megfogja a kezem Ă©s felhĂşz. LetĂ©rdepel Ă©s az egyik lábam a vállára teszi. Lágy csĂłkot nyom az Ă©rzĂ©keny pontomra. FelsĂłhajtok. Fejemet az Ă©gnek emelem. Meleg lehelletet Ă©rzek. Belenyal a nedves nyelvĂ©vel. Talán itt száll el a jĂłzan eszem. Kezemet a hajába tĂşrom. Egyre mĂ©lyebben Ă©s egyre intenzĂvebben nyalogat mintha egy mĂ©zes csuport nyalna ki. Egyik ujját belĂ©mcsĂşsztatja s felsĂłhajt. — Olyan nedves vagy. — mozgatja az ujját. — Ahh... El fogok menni... — prĂłbálom kinyögni. Ekkor mĂ©ginkább rákezd. Érzem hogy szĂ©tterjed bennem az a tipikus Ă©rzĂ©s. Mint mikor magamnak csinálom de most olyan mintha egy buffot kapott volna. Hangosan felnyögök Ă©s mĂ©gjobban magamhoz hĂşzom. Testem beleremeg a gyönyörbe. — Igen. Mostmár esĂ©lytelen hogy a mennybe kerĂĽljek. Fasza.











