"A legjobb bosszú a semmi. Gyógyulj, lépj tovább, és ne válj olyanná, mint azok, akik bántanak."

És szép lassan elvesztettem az érdeklődésem..

Elbújsz, amikor sírsz, mert azt akarod, hogy erős embernek lássanak, de ugyanakkor utálod, hogy senki sem veszi észre, hogy mennyire összetört vagy.

Nem véletlen volt, ami volt...

Nem tudod miért vagy szomorú, és már nem is érdekel. Csak azon tűnődsz, hogy még meddig kell túlélned..

Egy érzelmi selejt vagyok, akinek élni sem kellene....

- az összetört ember, még az ölelő kéztől is fél

- nem reagálom túl.. mindannyian más érzékenységgel rendelkezünk. ha fáj, akkor fáj.

Elbaszottan sokkal könnyebb elfogadni, hogy a világ mennyire elbaszott, és semmit sem tenni érte.

Utálom, ha valaki elhiteti, hogy fontos vagyok neki. Mindig csalódás a vége… Mégis a legrosszabb, hogy már nem tud érdekelni.

Igen, megbántottál és neked fel sem tűnt.. de ilyen ez az élet nem? Túl kell lépni rajta.

Akarom a változást. Akarom baszki, de nem megy... A retkes kurva életbe...

Ja.. Tudom, hogy kurvára nem érdemellek meg..