Minden

Tudom, mit teszel velem.Nem vagyok áldozatod, én engedlek közel.Minden pillantásoddal szétszedsz,és minden mozdulatoddal.És mikor végre megérintesz, már nem is marad időm tovább agyalni, hanem a gondolataimat valósítod meg.

Minden érintésed határ. Ott feszül, ahol már nem tudom, hogy vágyom vagy reszketek.Nem beszélsz sokat.Nem is kell.A csendedben több erő van, mint más férfiak kiáltásaiban.És mikor megállsz mögöttem, érzem, hogy nem csak a testem de a gondolataim is hozzád simulnak.

Nem vagy az enyém, de mégis bennem maradsz.A hangod, a mozdulatod, az a lassú, tudatos érintés, ami után nem tudok máshoz nyúlni ugyanúgy. Nem birtokollak, de nem is akarlak. Elég, ha egyszer rám nézel úgy, hogy tudod már előre mit teszel velem és tudod hogy , mindent megengedek,én nem menekülök. Csak behunyom a szemem… és hagyom, hogy irányíts.

A vágyam nem halk.Nem rejtőzik a sorok között, nem bújik el félmondatok mögé.Éget, lüktet, és ha hagyom, magával ránt.De nem bárkinek adom.Csak annak, aki tud vele bánni.Aki nem fél attól, ha meg kell adnia egy nőnek azt amire vágyik.

Nem feltétlen vágyom a fájdalomra… csak arra, hogy ne én döntsek.Hogy ne én irányítsak, ne én védekezzek, ne én legyek az erős.Csak egyszer hadd legyek az, akit irányítanak, de nem bántanak.

Nem félek tőled. Csak attól, amit kiváltasz belőlem.Attól, hogy a testem előbb reagál, mint az eszem.Hogy minden szavad súly lesz a bőrömön, és minden tekinteted parancs.Mégis ott maradok, mert tudom amit bennem ébresztesz, azt senki más nem tudta elérni.

Most a legjobb gyógyír az lenne, hogy keményen megb*szol

Miért mindig akkor kívánlak a legjobban amikor nem alkalmas?

Csak nézz rám, fogj meg és szedj szét úgy, hogy lábra se tudjak állni utána

A nő szenvedélye a férfiból kiváltott szerelmi tébollyal arányosan nő. Ez az ő diadala.

Elegendő egy igen és megmutatom, hogy mennyire akarlak

Meddig kell még várnom, hogy végre magadévá tegyél?

Egyetlen jó dolog lehetne bennem, az pedig a farkad.

Jól esne most egy ölelés is, de azt jobban akarom, hogy letépd rólam a bugyim…

Húzz magadba, játssz a türelmemmel és a fájdalmammal, míg sikítva könyörgök, de közben minden porcikámmal akarom, hogy ne hagyd abba.