Mindenkit el lehet veszíteni.

Én nem a koronavírustól leszek beteg, hanem a hiányodtól...

Nem erőszakolhatjuk ki, hogy szeressenek.

Addig nézem a szádat amíg minden szót elfelejtek

Örökké kísérteni fog annak a gondolata, mivan ha nem vagyok elég neked?

Kimerít ez a folytonos rád gondolás

Én most kurvára nem értem mi történik

Aztán jöttél te, kézen fogtál és kivezettél a sötétből

Csak azért mert téged megbántottak, az nem jogosít fel arra, hogy te is megbánts másokat.

Olyan szomorú látni, hogy sok ember fel sem fogja mekkora kincs ha valaki ebből a 7 milliárd emberből őt választja...

Nem tudom mire lenne most szükségem, de arra nagyon...

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.