Rad sem ismerek egyaltalan

Es te ennek orulsz

Teged tenyleg nem erdekel senki es semmi magadon kivul de majd rajossz mikor lehiggadsz es mar nem haragszol az egesz vilagra hogy egyedul maradtal aztan elloktel magadtol egy olyan embert, aki barmit megtett volna azert hogy mosolyogni lasson meg akkor is ha neki faj. Mindent amit adtal azt vissza is vetted es meg belem is rugtal utana. Az elejen azt gondoltam talan megeri ujra nyitni, hogy talan van, aki erdemes a szeretetemre, de kiderult, hogy jobb, ha megtartom magamnak.

Azt mondtad almodozo vagyok, miattad voltam az, miattad kezdtem el ujra hinni, de mar soha tobbe nem akarok ilyen lenni, mert semmi ertelme. Azt is tudtam hogy mi fog tortenni csak kicsit tobb idot akartam meg veled tolteni es ezert bevallaltam minden fajdalmat minden serelmet es el is temettem magamban azokat, csak azert hogy meg egy kicsit veled lehessek es ne bantsalak azzal, hogy Te bántasz Engem. Probaltam a tolem telhetot megtenni, melletted allni, meghallgatni es ez sikerult is, sot meg tobbet is tettem annal, mint amit erdemelsz, vagy en kaptam toled, es ezt nem banom, csak azt, hogy felretettem magam, mikozben neked akartam biztonsagot es oromot nyujtani, bar tudom nem kerted, ez mar az en hibam, ebbol most megint tanultam. Ugy erzem elfogytam, mar nincs mibol adnom es most valahogy ujra ossze kell magam szednem. Eddig tudtam Veled menni, mar te sem akarod es en sem, en annyit amennyit csak tudtam, es szukseged is volt ra, hogy kozben az legyel, aki most vagy.

Vegso soron pedig csak koszonom hogy lemondtal rolam, mert en rolad sosem tudtam volna.