..

Tudod, annó régen mikor feljártatok hozzám már elkezdtem kötődni hozzád. Utána volt az hogy ignoráltál a baráti társaságodba és észre sem vetted hogy eljöttem onnan egy szó nélkül. Nem beszéltünk utána, ignoráltalak évekig. De idén valami más lett, a kötődésem erősebb lett feléd.. azzal az öleléssel kezdődött minden.. ott éreztem valamit amit tudom hogy te is. Aztán hogy éjjel-nappal beszélgettünk.. aztán a kis főzésünk a barátainknál.. a puszik.. aztán a csókunk.. nagyon megszerettelek. Tudom hogy mindketten együtt akarunk lenni, de nekem van egy 11 éves kapcsolatom amiből nem tudok kilépni.. nem akarlak bántani, nem akarlak elveszíteni, nem akarok nem tudni rólad vagy nem beszélni.. szükségem van rád. Tudom hogy most mindketten makacsok vagyunk és azért nem beszélünk. De én nem foglak keresni és annyi erőfeszítést teszek ebbe bele mint amennyit kapok. Az hogy én minden este tudtam írni hogy "aludj jól, szép álmokat, csókollak" te neked meg eszedbe se jutott nekem már sokat elmond igazából. Az hogy itthon vagy egy hete és nem találkoztunk szintén sokat elárul. Mindegy, szeretném ha ez megmaradna legalább barátságnak mert nagyon fontos vagy nekem.! Igazából a legnagyobb probléma köztünk a kommunikáció.. te nem mondasz semmit így én sem, tehát csak feltételezünk dolgokat ahelyett hogy tudnánk őket.

Hogy szeretlek-e.?