Nem is attól félek, hogy nem menne újra valakivel együtt, kapcsolatban. Attól félek, hogy újra beleszeretek valakibe, akinek az elvesztését már nem tudnám feldolgozni…

Nem mindig azok a dolgok helyesek, amelyek boldoggá tesznek…

Az valahogy sosem számított, én mit érzek…

Kellene egy stop gomb a gondolatoknak.

Ott basztam el, hogy mindig kéznél voltam.

Az évek során megtanultam megfogalmazni a gondolataimat csendben maradni.

Valahogy semmi sem jön össze mostanában…

A kommunikáció a kulcs.

Mindennek az alapja!!!

A magányosság érzése megöli a reményt, a boldogságot és az egész világot

Nem, nekem nincs erőm újra az “amúgy mi a kedvenc színed?” c. kérdésekhez…

“Lehet sok dolgot basztam el, de mindig csak jót akartam mindenkinek….„

Köszönöm, hogy voltál, még ha egy kicsit belehaltam is.

"Mikor van lehetőséged, nem élsz vele. Mikor élnél vele.....már nincs"