SzĂvem csendesen sĂłhajt
Håt ez vagyok én, felejthetö
Unalmas hétköznapokkal
Monoton, kĂŒlönlegesenek nem nevezhetĆ.
Néha olyan mintha elvesztem volna
Talån ezért nem låt senki igazån.
Mintha egy régi filmben ragadtam volna
Mmit mår soha senki ,nem néz meg talån.
Keserédes érzéssel a szåmban ballagok
Mindenkit ha lehet, magamhoz szorĂtok.
Engem senki sem szorĂt, hisz azt hiszik
ErĆs vagy, neked mindegy mitörtĂ©nik ,nem szĂĄmĂt.
Fårasztó rohanås, szeretefoszlott képek
Emlékké vålik minden, bårhovå nézek.
Az elmĂșlĂĄs, mindent magĂĄĂ©nak akar.
TalĂĄn ez a baj, engem mĂĄr lehet hogy el takar.
- Karhur Vanesszaâ€ïž



















