DarkCat😇🖤

Hát ez vagyok én, felejthetö

Unalmas hétköznapokkal

Monoton, különlegesenek nem nevezhető.

Néha olyan mintha elvesztem volna

Talán ezért nem lát senki igazán.

Mintha egy régi filmben ragadtam volna

Mmit már soha senki ,nem néz meg talán.

Keserédes érzéssel a számban ballagok

Mindenkit ha lehet, magamhoz szorítok.

Engem senki sem szorít, hisz azt hiszik

Erős vagy, neked mindegy mitörténik ,nem számít.

Fárasztó rohanás, szeretefoszlott képek

Emlékké válik minden, bárhová nézek.

Az elmúlás, mindent magáénak akar.

Talán ez a baj, engem már lehet hogy el takar.

- Karhur Vanessza❤️

Egy kicsit had éljen a látszat.

Egy csöppnyi boldogság. Egy cseppnyi szép

Had legyen az enyém a mindenség

Egy csepp az életből, mikor minden rendben

Egy csepp belőled, hogy éljen a lelkem

Egy csepp magamból, hogy te is élhess

Két csepp mi vagyunk. S a világ mi körbe vesz.

Egy kicsi mosoly, egy kicsi harag, egy kicsi izgatottság, egy kicsit tétova, egy kis szorongás, egy kis nyugalom.

Nézd csak meg, a napjaimat, most mutatom.

Egy kicsi mindenből, ami a világon van

Ami én vagyok, és amit adni tudok neked.

Egy kicsi én, és egy kicsi te.

És talán egy kicsit. Minden rendben.

-Karhut Vanessza❤️

Mikor azt mondtam hogy, ég veled

Bár ki nem mondtam neked

De gondolni éppen elég veszedelem

Szerelmes szívem meg gyilkoltam

Kutba dobtam áldozatul

Hisz védkeztem, mikor neked fogadtam

Még akkoris ,ha hátba szúrsz

Kattant a zár a kalitkán, és észre se vettem

Hogy egy sarokba szorított állat lettem

Azt hittem ez szeretet, hisz nem ismertem azt

Azt sem tudtam mit várok, csak azt hittem te vagy az.

Össze kuporodtam a sarokban, aztán össze törtem

Sokáig szipogtam csebdben mire rá jöttem

Jéghegyet kezdtem építeni, hogy védjem magam

Csak közben már, nem voltam önmagam

Betekertem fáslival szívemet

Be forrasztottam a láthatatlan sebeket

Vagy legalábbis le nyomtam a torkomon

De legalább sikerült felállnom

Probállak szeretni mindezek után

És olyat mondani, hogy ne hangozzon bután

De néha már nem tudom mit is szeretnék igazán

Csak azt, amig vagy, nem omlok össze talán.

Minden olyan kietlen körülöttem

Mintha, minden amit akartam

Hirtelen, az lenne, amit nem.

Fordul egyet velem a világ

A szívem fájdalmasan dobban egyet

Mélyre süllyed minden hajó

El nyelik, a hullámos vizek

Szerte foszlanak álmok.

Idegenek lesznek az érzések

És amikor ezt látod

El sem hiszed, hogy ilyen létezhet.

Kőrbe zár egy...talán átok

Ami minden el vesz, belőled

És megérted, hosszú idő után egyszer

Hogy mi volt az oka annak,

Hogy , a világ ilyen mélyre süllyedt .

- Karhut Vanessza♥️

Az életem ,töled ragyog

Hiabá vagy ,néha rossz is

Szemed fénye ,el ér most is

Zálogba adtam a szívemet

Te volál, ki meg vetted

Szívem melette ,reszkeszketeg.

De te , mégis szeretted

Néha, hideg az érintés

De olykor, felolvas a jég

Kezed melege, fel oldoz.

Lelkembe, új fênyt hoz

Szeretlek, ha nem is hiszed

Veled érzem, azt hogy élek.

Minden rosszat, minden szépet

Veled akarok, amíg élek.

- Karhut Vanessza♥️

Papírra vetem, mintha tudna

Bármit is segíteni a fájdalmamon –

Sorokba írom az összes bajom.

Darabokra hull a lelkem,

Érzem, ahogy a falakat, mit bennem

Építettem, démonaim marcangolják –

Az utolsó téglát is porrá zúznák.

Még nem süllyedek el szavaid hallatán,

Még nem zuhanok le – tartom magam tán,

De amint elmész, minden megváltozik:

A pokol a mellkasomba költözik.

Már így is rágja a lelkemet,

A megmaradt érzéseimet – mi reszketeg.

Van-e értelme hinni még bármiben?

Te voltál az egyetlen, de hiába volt minden.

- Karhut Vanessza♥️

Bennem, ostrom van

Hol a béke, és az öröm

A fèny, a végtelen szeretet

Ott egy igazi tűzhányó robbant.

Néha bent reked a levegő

Nem akarom hogy lásd.

Ki vagyok, voltam, leszek

Az egészen más.

Bennem kastély, tengerek

Varázs erdők, tündérek

Ostrom alá hajtott emberek

Ágyúval pusztított fenyvesek

Most váll minden töröttê

Nem harcoltam ellene

Nézem a pusztulást.

Törött téglák, romok

Építeni kellene,

de mit lenne érdemes?

- Karhut Vanessza♥️

Minden mit én az életemben

Felépítek és harcolok

Mert nem veszíthetem el, aki vagyok

Nem számít talán semmi.

Az apróságok, miket megélek.

Mik örömet okoznak nekem

De lehet ,hogy csak nekem

Értékes pillantások, és

Egy értékes kis érintés

Egy napra elég boldogság

Hogy a holnapba akarva lépj

Minden dolgok ami talán

Jelentéktelen ebben a rohanó világban

Egy apró boldogság

És sok kicsi, néha nagy.

- Karhut Vanessza❤️

Már megint kiabálni tudnék

Szorít az érzés, nem bírom

Úgy érzem magam, mint egy árnyék

Mély levegőt veszek, tudom

Nem lát engem senki

Pedig itt vagyok, veletek

Pedig nem vagyok én ,akárki

Mindigis tudtam, hogy többet ér

Minden amit valaha adtam

Annál, mint hogy a hátam mögött

Meg ölj a szavaiddal

De én fel nőttem, és értem

Te talán sosem fogsz fel nőni

Az érzelmi inteligencia nincs ingyen

De sosem késő fejlődni

Ti nem akartok tudom, és muszály

El viselnem ezt is, hogy ti

Nem fogtok változni, és nem fogom érteni.

Megragadtok egy ponton, ami

Mindennek a negyede.

És azt hiszitek, ez már

A világ teteje.

A szívek, lakatra zárva

A szeretet egyre csak ki hal

És így leszek én, árva

Mi tesszük ezt egymással

Mert nem fogja fel az elme

A fájdalom, amit okoztak

Nem egy idegen ember tette

Egymást bántlyuk folyton

Meg külömböztetés, és hibák

Neked ez a dolgod, mert nő vagy

Neked meg meg az ,mert férfivá válltál.

És nem értjük miért van az

Hogy a világ ,napról napra el vérzik

Persze senki nem tesz semmit

Csak végig nézzük ahogy be végzik.

Talán pusztulásra vagyunk ítélve, de van még.

Talán csak csukva vannak a szemek

És nem látják a valóságot

Nem vették észre a jeleket

Mikor az emberiség, romba dőlni látszott.

Mert a szemem mindig könyessé váll

Le folyik az arcomon és téged biztosít

Meg bántottál, el rontottál valamit.

Nem vagy lelkis és én meg értem

Nem akaraz beszélni róla mert túl nehéz

De amikor a szívem már nem bírja és el vérzem

Rád zúdítom az óceán vizét is

És akkor nem érted mi történik

Hogyan bánhattam veled ilyen gonoszul

De ha bele gobdolnál kicsit is

Hányszor fájt de mocskosul

Nem vettél észre és nem értettél

Most pedig esik feletted

Az ég el borult és villámlik

A rosszabbik énem szólít: megjöttem.

- Karhut Vanessza ❤

Csak futok utánad némán

Rám néz, csak egy pillantás

És idegen ként balagsz most tovább.

Ahogy  rad pillantottam

Le pergett előttem egy film

A kettőnk filmje volt

De mostanra már semmink sincs

Mond hogy jutottunk idáig?

Hogy lehet hogy nem fáj már neked?

Hogy lehet hogy el felejtesz?

Talán tényleg jobb neked

Talán nem voltam elég jó

És nem adtam neked eleget

Talán semmit sem jelent

A tekintetem ahogy szembe jössz velem

Neked már nem számít

Hisz találtál mást akit szerethetsz

Neked nem számít

Hisz már sosem kell kimondanod hogy szeretsz

Rám néz, nem vár

Csak futok utánad némán

Rám néz , csak egy pillantás

És idegen ként ballagsz most tovább.

-Karhut Vanessza❤

Az autó ablakán ki nézek

Be süvít a nyári szellő

Cirógatja arcomat a nap melege.

Nézem az elsuhanó tájat

Egyre közelebb vagyok

Veszek egy mély levegőt

Tüdőmbe száll a levegő

Lassan otthon vagyok

Fel megyek majd a panelban

És fáradtan le dőlök

Zuhagy, eszek, fekszem

Monoton és örlő

Szeretnék ki szaladni,

Egy kicsit másképp tenni a dolgokat

Még sincs erőm újítani

Jobbá tenni ön magam

Pedig nagyon akarom,

De a lelkem le van merülve

S hogy mikor tölt újra

Talán sosem tudom meg.

-Karhut Vanessza❤

Ülök és a zene, a fülemben dübörög

Ki zárom kicsit most a világot.

Így engem, sok szempár látott.

Nem menekülök, csak el mennék

Ígérem vissza jövök, de most nem lennék

Mennék valahová, ahol minden könnyebb

Oda, ahol szívemben virágok nőnek.

Nem menekülök, csak szeretnék pihenni

Ki kapcsolt fejjel, feküdni és lenni

Szeretnék végre, gondtalan napokat

Csak egyet vagy kettőt, hogy meg nyugodjak

Nem menekülök, csak fáradt vagyok

Kellene valami ami fel tölt, erőt lehhell belém.

Valami ami meg tart egy sekély napon

Nem menekülök, félre ne érts.

-Karhut Vanessza❤

Zsibbad a karom, és a melkasom fáj.

Próbálok ellenállni, mielőtt még rosszabb lenne.

Ellenállni, nehogy rosszul legyek.

Mert nem akarom ,hogy bárki lássa.

Mi megy bennem végbe, nap mint nap

Legalább egyszer, zuhhanok a semmiségbe.

Ha körül vesznek az emberek

S ha netán arcomra ül a fájdalom

Nem válaszolok, ha kérdeznek

Némán tagglálom, jól vagyok.

Hisz mit mondanék nektek?

Szoronngok? Gyászol a lelkem?

Félek egyszer tényleg el veszek?

Nem, könnyebb csendben maradni.

Így jobb nekem, és nektek is.

- Karhut Vanessza❤

Jól érzem magam, és mégsem

Jó helyen vagyok, de nem egészen

Valami nincs rendben, valami velem

Nem tudom mi lenne a helyes

Nem merek meg nyíllni

Pedig várják, szeretnék

Nem megy, pedig szeretném

Fáj a szívem, be kerít a szorongás

Zsibbad a karom, mellkasomra nehezedik a nyomás.

Vissza follytom könnyeim, nem nyellhet el

Túlgondolás, szorongás,meg őlne ha lehetne.

Fáj hogy nem enged beszélni

Pedig annyit tudnék mesélni

De nem tehetem, hisz follytogat

Félek hogy rohhamba torkolna.

Félek, ez a baj, minden okozója

Félek, mert túl sokat voltam bátor

Félek, mert már elegem lett a fáj-ból

Félek, félek, félek.

- Karhut Vanessza❤

Meddig tudod el folytani?

Meddig nem töri át a szíved a gátat,

Ha azt csordultig tele érzi?

Meddig tudsz mosolyodni még,

Ha szorít is a mellkasod?

Nem foglalkozva a zsibbadással,

Csak a semlegességet mutatod

Meddig bírod a mellkasodra nehezedő súlyt

Ami már néha, meg akar folytani?

Meddig bírod ki,

Hogy ne akard el mondani?

Hogy húz, tép ,szakít, és kegyetlenül fáj

Meddig bírod ki?

Hogy ne félj, attól amit látsz?

- Karhut Vanessza❤