Olyan mint a drog

Félelem és menekülés. De mégis hova? Lassacskán nincs hova, eltűnnek a falak aki mögé bújni lehet.

Bizonyos csatorna legalább működik.

Rég jártam erre, réges rég. Ösztönzés, zene , vagy miért hajtottad arra a fejed hogy itt legyél ? Ráadásul 2:16-kor. Tán aludtál délután mi? És miért fog fájni a füled reggel? Ja,hogy ezért. Kisírod a bánatod támblin? Vicces. Miért nem keresel valakit akinek őszintén tudsz sírni a vállán? Ja, hogy zárkózott vagy. Bontsunk egy üveg bort , és akkor minden jó lesz. Vagy ülj le a gép elé képet szerkeszteni. Nincs kinek írni éjjel már mi? Bekattintottad az ismétlést is a zenénél? Nolám. Ránézel a feedre és mi lesz ? Sírás ? Emlékek. Minden kis bejegyzésnek van egy sztorija miért , és miért pont akkor lett megírva. Szerencsémre , már 16 hónapja boldog tudok lenni, és nem is szeretném ezt az érzést elfelejteni. Így bejegyzés is kevés született, viszont annál több közös emlék. Ösztönzés arra, hogy találj valakit aki mellett önmagad tudsz lenni, tudsz nevetni, sírni , boldog lenni. Világon a második legjobb érzés hogy boldog vagy. Az első pedig az, ha valaki mellett, valakivel együtt tudsz boldog lenni. És nekem ez megadatott.

(Amúgy közben 2:31 lett)