Csendben a zaj

Úgy akarom érezni magam újra, mint amikor azt hittem, hogy akarsz engem

Szeretlek. De már nem akarlak. Hiányzol. Miért mentél el. Nem fogadlak vissza. Gyere vissza. Akarlak. Akarj. Felejteni akarok. Mindig rajtad gondolkozok.Miért nem vagy itt?

Nem jön vissza súgta a fejem de muszáj jönnie zokogta a szívem.

Visszaolvastam a régi beszélgetéseinket. Fura volt látni, hogy mennyi szeretet volt bennünk régen. Egyben ijesztő is, hogy most meg szinte idegenek vagyunk egymás számára.

A különbség kettőtök között az, hogy ő minden nap téged választott. Ő azonban csak ígéreteket és hazugságokat kapott cserébe. Ezért fogja abbahagyni a próbálkozás…és egy nap búcsú nélkül elmenni. Olyan férfi karjaiban találja majd meg a boldogságot, aki nem fog kifogásokat keresni. Aki nem mondja le őt az utolsó pillanatban. Aki nem helyezi a legutolsó helyre. Találni fog egy férfit, aki nem játszadozik vele. Aki kimutatja a szeretetét és törődik vele. Már nem fog visszanézni. Már nem fognak fájni az egyedül töltött esték. A számod hamar eltűnik majd a telefonjából, és az üzeneteidre sem fog válaszolni. Ekkor már biztosan tudni fogod, hogy nem becsülted eléggé. Néha el kell veszítenünk valakit ahhoz, hogy rájöjjünk, valójában ő az, akire igazán vágyunk. De vajon tényleg ez az egyetlen megoldás?

Nem azt akarom, hogy itt legyél. Azt akarom, hogy itt akarj lenni.

Nem félek az elköteleződéstől. Attól félek, hogy mindent odaadok valakinek, és a végén megint nem marad semmim.