Honnantudnad

Érzelmeket viszel,

Az egyszer olyan piszkosul fog fájni,

Hogy megint megbánod majd az egészet.

Telnek, múlnak a hónapok, lassan év lesz belőle. Te már sehol se vagy. Lábnyomaid is kezdenek eltűnni az emlékeimben.

Mintha nem is léteztél volna.

De a szívem még mindig nem felejtett el. A benne tomboló télben te vagy még neki a gyengén sugárzó napsugár, ami megcsillogtatja a fehér havat. Egy jobb tavasz reménye a zord, hideg időben.

És én a csillogó hóban megdermedve kérdezném gyengén, kimerülten tőled:

Mindenki alszik a lakásban,

Csak én zokogok a párnámba.

Szeretnék boldog lenni,

És folyton csak nevetni.

De a gondolataim bántanak,

Nem tudok mit tenni általa.

Szüleim előtt titkolom,

Hogy valójában ki vagyok.

Nem a mosolygós lányka,

Az csupán egy álca.

Fájdalmas bevallani,

De meg akarok halni.

Nem akarok teher lenni,

Már megszoktam terelni.

Bízok abban, boldog leszek,

Talán bejön egyszer.

Nem vagyok könnyű eset,

Magamnak sem tetszek.

Sőt, gyűlölöm magam,

De már csak ez maradt.

Nem hallgatok senkire,

Nem bízok már semmiben.

Gondolataim egy lapra írom,

Mert megőrít a kínom.

Sajnálom, de ez vagyok,

Lehetséges

Gyűlölni és szeretni is valakit

Egyszerre

Én is ezt teszem magammal

Tudom, tudom. Most valószínűleg forgatod a szemedet. Megígértem már párszor, hogy nem írok többet, de egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Eltelt egy év. Azt hittem ennyi idő alatt mindenkinek sikerül. A kivétel erősíti a szabályt. Jelen esetben én vagyok a kivétel.

Sosem szerettél igazán, csak egy olyan embert pótoltam, aki nem lehet a tiéd. Milyen ironikus, nem? Te meg az enyém nem lehetsz már. Mindezek ellenére képtelen vagyok téged kiverni a fejemből.

Nem töltöttünk együtt sok időt, mégis nekem olyan hosszúnak tűnik. Hiányzik minden, ami veled kapcsolatos. Még a könnyeim is, mert mostanában nem igazán tudok sírni, csak belülről emészt a fájdalom. Próbálkoztam azóta már sok mindennel. Lerészegedtem, de még akkor is te jártál a fejemben.

Szánalmas vagyok? Lehet. Főleg úgy, hogy tudom, neked nem jelentettem szinte semmit. Csak egy voltam a sok közül.

Hidd el, magamtól is tudom, hogy nem helyes, de bármelyik pillanatban újrakezdeném veled. Úgy is, hogy emlékszem milyen volt utána. Kedvetlenül lézengeni a folyosón és nézni, ahogy Te éled tovább az életed.

Megint veled álmodtam. Mostanában egyre többször van ilyen. Álmomban mellettem vagy, szeretsz és minden tökéletes. Aztán felébredek és folytatódik a rémálom.