Tout comprendre, c`est tout pardoner.

Most, hogy ilyen jó az idő, minden alkalommal mikor kilépek az utcára és megérzem, ahogy a napsugarak meleg boldogsága eléri az arcom, olyankor eszembe jutsz. Néha eljátszom a gondolattal, hogy ha összefutnánk mindentől függetlenül, ha lenne egy nap, ahol nem számít semmi sem, amit eddig tettünk, azt hiszem karon ragadnálak és elrabolnálak egyetlen napra. Vennék magunknak egy kis gyümölcsöt, valami túlárazott kávét és egy pléddel elvinnélek a Margit Szigetre. Kicsit távolabb az emberektől letáboroznánk. Végtelen nyugalom venne körbe és csak beszélgetnénk mindenről. Csak hallgatnám a szikla szilárd meggyőződéseidet mindenről és nem hinnék a képnek, amit látok. Bármilyen határozottnak és megközelíthetetlennek tűnsz olykor, mégis a megfelelő kiállással és indokokkal, még élvezed is, ha valaki felveszi a kesztyűt. Egyetértek. Ki szeret a fallal ping-pongozni? Az a hatalmas elme és a tekervényes gondolatok… Az elején még nem teljesen értettem mire gondolt a másik, mikor arról beszélgettünk, hogy ő őszintén rajong érted. Nem értettem, hogy azok után, amik közötetek történtek, ez a reakció teljesen irreleváns. Valahol időközben megértettem, hogy mit érezhetett vagy miért döntött úgy, ahogy tette, bizonyos helyzetekben. Azt hiszem az első ember vagy, akinek a gondolataiba és érzéseibe szerettem bele. Úgy kúsztál be bőröm alá, hogy nem tudom valaha megszabadulok-e ettől az érzéstől. Minél több idő telik el, annál inkább azt érzem, hogy nem és meg kell tanuljak ezzel együtt élni. Mégis mindig azt látom, hogy nem érzed magad elégnek, miközben jelentőségteljes a létezésed, nyomot hagysz magad után folyamatosan, bármerről indulsz és bármerre tartasz. Néha eszembe jut, hogy vajon mi lett volna, ha ellenállok? Még mielőtt bármi elkezdődött volna. Mi lenne most, ha ott nem így alakul?  Az én fejemben ez azt hiszem úgy zajlana, hogy te lennél a legjobb barátom jelenleg, aki őszintén beszélhetek bármiről, aki jobban ismer, mint saját magam. Akit mindennel felhívok, tanácsot kérni. Aki értené, hogy hogyan jutottam a következtetéseimre. Te másképp ismertél, nem a szokványos dolgok voltak fontosak, te az apró jelekre figyeltél, amik többet meséltek. Nálam az idő a kulcs mindenhez. Mégis mindent felrúgtál, senki nem került hozzám olyan közel, mint te olyan kevés idő alatt. A mostani énem minden mozdulata tükröz valahol téged és mindent, amit tőled vagy általad tanultam. Az én világom már sose lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Hiányzol te is nekem és ez nem tudható le azzal, hogy 3 szót akarsz rólam hallani, hogy jól vagyok. Nem tudok és nem is akarok veled felszínes kapcsolatot. Egyszerűen nem menne. Nem tudok egy olyan jelent elképzelni az első találkozásunk óta, amiben valaha is semleges maradt volna a kapcsolatunk, már-már ,,ismerősi”. Néha ettőla gondolattól megszakad a szívem, mégis talán csak a rossz szerepet választottuk egymás lelkéhez vagy csak rosszkor, még ha te nem is hiszel ebben.

Sorozat ajánló: Terápia