Charge Yourself!

- for the original English interview pls scroll down -

A francia In Other Climes egy igazi parti zenekar. A metál, hardcore, thrash elemekből építkező nizzai csapat direktben csapja oda az arcunkba a saját féktelen világukat. A nyughatatlan csapat nem ma kezdte. Maguk mögött tudhatnak már számtalan turnét. Megfordultak már az Észak és Dél Amerikában illetve Japánban is. Olyan zenekarokkal osztották meg a színpadot, mint a Hatebreed, a Comeback Kid vagy a Walls Of Jericho. Magyaroszágra érkezésük kapcsán kérdeztem Steve Climes-t a zenekar gitárosát, hogy közelebb kerüljünk az IOC életérzéshez. 

Elmondható az In Other Climesról, hogy egy szélesebb körben ismert zenekar nem csak Európában, de azon kívül is. A banda már több, mint 10 éve létezik. Azoknak a rajongóknak akik kevesebbet tudnak rólatok mesélnél a zenekar történetéről? 

A zenekar 2004-ben alakult dél Franciaországban egy egyszerű céllal: turnézzunk mindenfelé, játszuk a zenét, amit szeretünk és adjunk ki olyan cédéket, ami mindig tartogatnak valami újdonságot. Lehet metál, hardcore, punk, thrash akármi. Csak legyen rajta a IOC kézjegye. Ez annyit tesz, hogy legyen energikus, egyszerű és hatásos. Nizzából jöttetek, amire tényleg azt mondanám, hogy ha el kéne képzelnem egy helyet Európában, ahol parti van az tényleg az Azúr Part (na meg oké Ibiza). Másfelől meg tök rendkívüli dolog, hogy egy thrasher csapat, mint ti pont itt a gyönyörű strandok közül bukkan fel. Milyen az underground színtér Nizzában?

Van pár banda, akik nagyon jó zenét játszanak, de nem hinném, hogy vagyunk elegen ahhoz, hogy színtérnek nevezhessük. Vagy akár undergroundnak. 

Mit neveznél meg a zenekar legnagyobb eddig elért mérföldkövének? Körbe utazni a világot a saját zenénkkel lenne a legjobb válaszom erre. Ez tanított meg minket sok mindenre és látjuk másképpen az életet. Valamint mindent magunk csinálunk: a felvételeket, a keverést, a masztert, a klippeket, a koncertszervezést.  Túl vagytok már néhány Európán kivüli turén is. USA, Japán, Brazília. Néhány zenekar köztük pár nagy név is csak álmodni mer arról, hogy ilyen országokban turnézzon. Hogyan sikerül összehozni ezeket a bulikat és milyenek voltak? Minden alkalommal, ha van lehetőségünk Európán kívülre menni, mi megyünk. Ez ilyen egyszerű. Általában szervező irodák vagy barátok veszik fel velem a kapcsolatot és felajánlják, hogy turnézzunk az országaikban. Szervezik a bulikat és rendeznek mindent. Furgont, a pénzt, felszerelést. A legnehezebb az USA-ban volt, mert ez volt nekünk az első alkalom, hogy az Egyesült Államokban léptünk fel. A körülmények elég nehezek voltak. Viszont találkoztunk nagyon jó arcokkal és sokat tanultunk. Különösen arról, hogy mennyire fontosnak kell lennie a profizmusnak abban, amit csinálsz. Még akkor is ha ez egy szenvedély és nem keresel vele pénzt.  Azok a bulik megváltoztatták a hozzáállásunkat a korábbi önmagunkhoz képest. Brazília király volt, mert együtt turnéztunk a Paura-val, akik a barátaink. Japán meg felfoghatatlan volt. Komolyan! Soha nem gondoltam, hogy valaha egy ilyet meg fogunk csinálni.

Tehát sokat turnéztok, de van valami civil melótok is amikor nem vagytok úton? Néhányunknak ugyanaz a melója van évek óta. Vannak akiknek már nem. Mindenki megoldja lehetősége szerint a legjobban. Mostanra a zenekar egy jó nagy részét teszi ki az életünknek és remekül bele illik.  Franciaország tavaly hihetetlenül sokat szenvedett a terrortámadások során. Hogy tudnád leírni a francia emberek reakcióját erre a mindennapos fenyegetésre? Nehéz. Nagyon nehéz, de adunk koncerteket Franciaországban. Jól érezzük magunkat, szeretünk játszani és számomra nincs az kurva mindennapos fenyegetés. Ha van is, mi nem akarjuk érzékelni. Hallottam valahol, hogy a félelem hatalom és hatalmas ereje van. Viszont ha megtalálod a módját, hogyan birkózz meg vele. Hogyan fojtsd el magadban, hogy ne állandóan előtted lebegjen, az az igazi erő.  Mik az In Other Climes tervei 2016-ra? 

Még több turné. Új klippek és egy feldolgozás EP.  Végül valami kizárólagos üzenet a magyar rajongóknak? Köszönet az interjúért és minden magyarnak, akik szeretnek és támogatnak minket. Reméljük sokukkal találkozunk a magyarországi bulikon (február 14. és 15.). Találkozunk a koncerteken.

The French In Other Climes is fundamentally a party band. By their mixture of metal, hardcore and thrash music the guys from Nice directly smashing their unrestrained world into our face. They are restless and professional. Already done with many tours. They have been in North and South America and in Japan too. They shared the stage with such big names like Hatebreed, Comeback Kid and Walls Of Jericho. Concerning their Hungarian shows I asked the guitarist Steve Climes to get closer of the IOC lifestyle.

We can say In Other Climes is a well known band in and outside of Europe. I discovered Hungarian fans of yours too. The band is existing since more than 10 years now. For  the fans who don't know the band could you please tell about your history?

Band was formed in 2004 in south of France with the simple goal to tour everywhere, and play the music we like including new influences on each cd. It can be metal, hardcore, punk, thrash ... whatever, it always have to get the IOC touch. That's mean energetic, simple and effective. 

You are from Nice. I would say if I have to imagine a party place in Europe that would be Cote d'Azur (okay Ibiza too :)). On the other hand it is also amazing that such a thrasher band like In Other Climes growing out from the city of beautiful beaches. How is the underground scene in Nice?

We have a few bands here playing very good music, but I don’t think that we’re enough to call it a scene, underground or not.

What would you say as the greatest achievement in the band's history?   Traveling all around the world with our music would be the best answer. It learnt us a lot of things and see life in a different way. Also making everything by ourselves, recording, mixing, mastering, music videos, booking.

You are over with couple of tours outside of Europe. USA, Japan, Brasil. Some bands even bigger names are just dreaming about touring in these countries. How did you booked these shows? How were these shows?

Each time we have the opportunity to tour outside Europe, we're doing it, that's  simple as that. In genral a booking agency or friends contact me and propose me to tour in their country, they book all the shows and take care of everything, van, fees, equipements ... USA was the most difficult one cause it was the first one and conditions  were really hard but we met awesome people and we learnt a lot, especially the fact to be professional in what you do, even if it's a passion and you don't earn money with it. It changed our attitude of being before, during and after the shows. Brazil was great cause we toured with our friends Paura and Japan were unbelievable. Honestly, i never thought we could be able to do it.

You are on tour a lot. Do you have a civil work that you do when you are not touring?

Some of us have the same job since years, some of us don’t. Everyone managed as best as they could. Our band take a big place in our life, but it fits well now. 

France suffered extremely lot by terrorism last year. How can you describe French people response on this everyday threat?

It was hard, very hard. But we still play shows in France, we’re still having fun and we still enjoy going to shows. But to me there’s no fucking ‘everyday threat’. If there’s one, then we don’t want to see it. I heard that fear's a powerful thing and it's got a lot of firepower. But if you can figure out a way to wrestle that fear to push you from behind rather than to stand in front of you, that's very powerful.

What are the plans of In Other Climes for 2016?

Lot of tours, new music videos and a cover EP

Any dedicated message for the Hungarian fans?

- for the original English interview pls scroll down -

A My Turn után ezúttal egy újabb zenekar érte el hazánkat a színes görög underground színtérről. Február 10.-én és 11.-én az athéni emo punk King Medicine veszi birtokba a magyar színpadokat. Fennállásuk első európai turnéja kapcsán beszélgettem dobos Pon Tikis-el, aki legnagyobb örömömre mélyreható válaszokat adott a dalszövegekről, a helyi undergroundról és a feszült görög helyzetről.

Szeretném ha kicsit mesélnél arról, hogy mit kell tudni a King Medicine-ről? A dalaitokban van egyfajta nagyszerű dallamosság, amihez egy kitűnő ének teljesítmény párosul. Milyen hatások alakították a zenéteket? 

Először is köszönjük a kedves szavakat. Az énektémákkal kapcsolatban valószínűleg a Jawbreaker és a Hot Water Music gyakorolta ránk a legtöbb hatást. Karcos mégis dallamos. Mint a zenénk, ami állandó változásokon megy keresztül, úgy figyelhető meg egy természetes fejlődés magán a zenekaron és vele együtt rajtunk is. Amúgy viszont punk zenekarnak tartjuk magunkat. UP THE PUNX! 

Habár a zenétekre nem lehet rámondani, hogy ez az a fajta punk, ami tele van dühvel, gyűlölettel, mégis a szövegeitek igazán kifejezőek. Depresszív, érzelmes témákról szólnak. Érezhetően a fiatalok mindennapi problémáiról. Tudnál többet mondani a dalszövegekről? 

A legfontosabb célunk, az őszínteség és ezt szeretnénk többé kevésbé, a szövegeinkkel és a zenénkkel átadni. Bármi felmerül bennünk, abban szeretünk elmélyedni. A témák a mindennapi problémákból jönnek és az emberekről akik benne vannak. Ez egy gyógyító jellegű folyamat, a világ dolgairól és a benne lévő emberekről. Az egy katartikus élmény, ha valamit leírsz egy papírra, mert magad előtt látod és ezáltal egyszerűbb megérteni is. Például a "Hey kid (see you on the other side of the galaxy)" című dalunkat a Voyage EP-ről egy barátomról írtam aki meghalt. Össze voltam zavardova és nem voltam képes felfogni, hogyan történhetett meg az egész. Ki kellett engednem a feszültséget magamból és felfognom, hogy soha többé nem fogunk már beszélgetni. Ezért kiírtam magamból. Nem fájt kevésbé ezáltal, de segített az egészre más nézőpontból tekintenem. 

Már szerveztünk koncerteket Magyarországon a My Turn-nek. Az interjújukban Apostolis mesélt a görög hardcore punk színtérről. Elmondta, hogy egyre jobban gyarapszik mostanában. Egyre több zenekar tűnik fel ország szerte. Feltételezem a főváros adja a legtöbb zenekart. Mennyire igaz ez? Mesélj légy szíves az athéni hardcore, punk színtérről! Nos Apostolis maga tett sokat azért, hogy a színtér ekkorára gyarapodjon. Külföldről hívott zenekarokat és szervez egy csomó bulit Volos-ban, ahol ő lakik, de voltak athéni szervezései is. A dobosunk és három tag a Wish Upon A Star and Bandage-ből pedig a No Division Booking-ot hozták létre. Azon fáradoztak az elmúlt hónapokban, hogy új zenekarokat és koncerteket hozzanak a városunkba. Larisszában és Szalonikiben, ahol mi is megfordultunk, vannak ugyancsak eltökélt arcok. Na és persze Athén. Valóban egy fővároshoz méltó kikötője a zenekaroknak és a koncertek forgatagának. Összeségében szeretjük az underground sokszínűségét. A műfajok keveredését, hogy egyáltalán nem korlátozódik le a hardcore és a punk irányába. Például a legutolsó bulinkon Athénban együtt játszottunk egy garázs zenekarral. Ők barátaink és teljesen elfogadjuk azt, amit ők helyesnek gondolnak. 

Jó barátságban vagytok a My Turn-nel? Hogy ápoljátok a kapcsolatokat a többi görög zenekarral?

Hát náluk volt pár tag csere az évek folyamán haha, de Apostolis-szal kapcsolatban állunk. Vásárolunk a distro-jából, infókat cserélünk stb. Azt gondolom, hogy egy ilyen kis színtéren, mint a miénk, a zenekarokkal való kapcsolat építés teljesen természetesen jön. Szert tettünk pár jó barátra az évek során.

A híradásokat elnézve Görögország manapság nem a jó hírektől hangos. Gazdasági válság, a bevándorlók problémája. Milyen most egy fiatal élete az országotokban?

Most már jó ideje nagy a feszültség az országunkban. Mondjuk nem is emlékszem, hogy mikor nem volt ilyen, de az elmúlt években egészen elhatalmasodott. Munkát találni egy szakmában nagyon nem egyszerű. Ez természetesen a kormányunk által előidézett hitel válság következménye, ami dominóként hatott a bel - és külügyekre. A bevándorlók problémája ennek a kettőnek keveréke. Van egy politikailag tehetetlen kormány amely felelős a sok bajért, köztük a menekült problémáért is. Meg vannak ezek az emberek, akik egy olyan háború elől menekülnek, amit a mi kormányaink pénzeltek. Próbálnak megváltást keresni olyan országokban, amik közvetelen vagy közvetett módon, de felelősek a családjaik elpusztításáért. Görögország meg pont benne van ennek a közepében. Meg szeretném jegyezni, hogy az emberek és a non-profit szervezetek nagyon aktívak az országban. Sok a segítő kéz, akik ruhát, ételt és menedéket osztanak, de ez csak időszakos megoldás jelent. Az ezekhez való jog alapvető emberi dolognak kellene lennie.

Ha jól tudom ez az első európai turnétok. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértetek a King Medicine-el?

Amellett, hogy készítettünk két kislemezt és készül a nagy lemezünk, azt gondolom ez a turné a legnagyobb dobásunk most. Csináltunk már mini görög turnét az olasz Lineout-al tavaly, de az úgymond benne volt a komfort zónánkban. Amúgy, meg azt gondolom eleve működtetni egy zenekart már önmagában nagy teljesítmény. 

És végül mit üzennél azoknak, akik ellátogatnak a koncertre?

Be vagyunk sózva, hogy Székesfehérváron játszunk! 110% -on adjuk majd a vérünk, a verejtékünk és a zenénk! Alig várjuk!

<a href="http://kingmedicineband.bandcamp.com/album/voyage">Voyage by King Medicine</a>

[ENG] ---------------------------------------------------------------------------------------

After My Turn the colorful Greek underground scene guided another great band to play in Hungary. This time the emo punk King Medicine from Athen is about to occupy Hungarian stages. First European tour ever therefore I asked the drummer Pon Tikis several questions. I am so glad that he answered with such a great enthusiasm about the lyrics, the local underground and the Greek life with tense.  Could you please tell me more about the background of King Medicine? Your songs are amazingly full with melodic vibes and great singing performance. What influences you have on your music? -Well first off thank you for your kind words! I'd say singing wise Jawbreaker and Hot Water Music are probably our biggest influences. Gritty yet melodic. As far as music is concerned it changes from day to day, as does the natural progression of the band and each one of us individually. We do consider ourselves a punk band though. UP THE PUNX! Despite we can not tell about your music that this is the punk full of rage and hate but there are really expressive lyrics. Pretty depressive, emotional and the topics seemed to me about kids' everyday problem. Can you tell me about the topics of lyrics? -Our main goal is to be honest and express that in any way lyrically and musically more or less. Whatever is on our mind we just want to indulge in it. Topics are about everyday life and people we interact with. It's a therapeutic process for any notion we might have about the world and the people in it. When you put something to pen and paper it's sort of cartharctic because you see it right in front of you and it's easier to understand. For example "Hey kid (see you on the other side of the galaxy)", on our Voyage EP, is a song I wrote about a friend that passed away. I was distraught and couldn't bring myself to believe it actually happened. I needed to release that tension in my mind and realise that it did happen and that I wouldn't be able to talk to him anymore, so I wrote it down. It doesn't hurt any less but it did help me put things into perspective.

We have already booked shows for My Turn in Hungary. In their interview Apostolis talked about Greek hardcore and punk scene. He says these days the scene is growing and more and more bands appear in the spotlight across the country. I assume the capital of the country breeds the most of the bands. Is this right? Please tell me more about the hardcore and punk scene in Athens!

Well, Apostolis himself has contributed a lot to the growth of the scene. Bringing bands from other countries and organizing a lot of shows in Volos where he is based and Athens(formerly). Our drummer along with 3 other members from Wish Upon A Star and Bandage have also formed No Division Booking and have made strides in bringing new bands and putting on shows the past few months in our town. Larissa and Thessaloniki, where we've played, have also got some very dedicated people. What's true in all of these individuals is primarily their love and interest in the music itself. As far as Athens is concerned, being the capital it certainly does harbour a greater variety of venues and bands. Overall we like to see the underground scene as a wider mixture of genres that are not limited to hardcore or punk. For instance in our last show in Athens we played alongside a garage band. They are friends and we dig what they do so it seemed right. Are you good friends with My Turn? How do you maintain the relationship with other bands in Greece? Well they’ve changed a few members over the years haha, but we keep in touch with Apostolis, buying stuff from his distro asking for information etc.. I think that in a small scene like ours building your relationship with other bands is something that comes up naturally. We’ve made some good friends through the years. 

Seeing the news about Greece these days are not about happiness. Economical crisis, issues with the refugees. How is the life of a young Greek citizen in your country? -Things have been tense in our country for a long time now, I don't seem to remember when they weren't, but it certainly has escalated the past few years. Finding work in a field you've specialized is not as simple as you'd think. This of course is a direct consequence of our government-debt crisis which in turn will cause a domino to internal and external affairs. The refugee crisis is a mixture of both. On the one hand you have incompetent political governance that has been backtracking on a lot of issues as well as this one, and on the other these people are running away from a war that is funded by our governments, seeking salvation in countries that have directly or indirectly killed their families. It just so happens that Greece is right in the middle of it. I would like to point out that people and non-profit organizations here have been very active as to lending a helping hand be it clothes, food and shelter but it's only a temporary solution to what ultimately are basic human rights. As far I know this is your first tour in Europe. What was the greatest achievement for King Medicine so far? -Aside from making two EPs and an upcoming LP, this tour is probably our biggest endeavor and most notable accomplishment to date. We did a mini Greek Tour w/ Lineout from Italy last year but that was in our comfort zone. But you know, being a band is pretty much an accomplishment in itself. It's not always easy trying to make it work.

Egy régi és baráti ismeretségben vagyok a zirci Hangmanjack-kel. Amikor először láttam őket koncerten azt gondoltam basszus milyen jó tolják ezek a srácok ezt a kompromisszum mentes rég vágású metál zenét. Elsőre igazi nosztalgikus Bay Area hangulatba keveredtem nem mellesleg a színpad látványtól is. Akkor bennem a négy fiatal csávó csúnyán odaverte a magyar fém mezőnyt mainsztrímestül, mindenestül. Azóta is vallom, hogy nincs még egy ilyen banda, Magyarországon, mint ez az időközben öt főre gyarapodott bakonyi hóhér galeri. A zenekar szóló gitárosát Benczik “Bruce” Gergelyt és az énekest Kubicsek “Kubi” Dávidot kérdeztem. 

 Hogyan indul be egy zenekar a bakonyszívében? Miért akarnak régi sulis thrash metált játszani?

Bruce: Mindannyian zirciek vagyunk,ezáltal ismerjük egymást már gyerekkorunk óta. Ismertük a másik munkásságát, nekem és Ubinak (HJ dobosa) volt egy közös zenekarunk is a HJ előtt. Miután annak a sztorinak vége lett, egyből nekiálltunk ennek, majd csatlakozott hozzánk Masthor és Kubi is. Nem volt megszabva milyen stílust fogunk játszani,azt játszuk ami jön magától. Ebben a zenében volt akkor egy kis ellenállás az akkoriban nagyon futó metalcore zenekarok ellen,mi inkább az old school zúzás hívei vagyunk.

Nem szépítve a dolgot, köztudott, hogy nektek kőkemény rajongó táborotok van Zircen és környékén. Emlékeztek arra, hogy hogyan kezdtek el benneteket körbe venni az emberek?

B.: Eleinte csak Zircen tudtunk játszani,nem ismertem még egy környékbeli zenekart sem haveri szinten akikkel tudtunk volna játszani,vagy máshol fellépni. Akkor se volt Zircen másik zenekar és sajnos azóta sincs még csak hasonló műfajban se,leszámítva az akkor még működő Menyét zenekart,akik remekbeszabott és poénra vett buli zenéjükkel akkor is elég sok embert megmozgattak. Koncertek se voltak nagyon, ezért elkezdtem szervezgetni őket,random zenekarokat elhívni. Az embereknek tetszett hogy van végre valami,és egyre többen kezdtek szállingózni. Egy idő után feltűnt hogy minket várnak minket a leginkább,akkor gondoltuk hogy nem lehet annyira gáz amit művelünk. Szerintem ennek az az oka hogy ilyen régisulis metal zenét nem sokan játszanak ezen a szinten mostanában,a fiatal zenekarok inkább a hardcore és a metalcore irányába mennek el.

Lehet, hogy csak nekem az, de meglepő, hogy ti angolul nyomjátok és mégis a közönségetek egy emberként üvölti a szövegeket. Meg lehet fognia ma a fiatalokat egy hazai bandának, nem magyar szöveggel?

B.: Egyértelműen meg lehet,a kedvenc hazai metal bandáim is mind angolul nyomják. Egyre többen beszélnek angolul,valamint ha fogós környezetben van  a szöveg és az érthetően van előadva könnyen meg lehet jegyezni,úgyhogy szerintem ez nem akadály.

Mennyire személyes sztorik a szövegek?

Kubi: A szövegeket én írom, szerencsére olyan a brigád, hogy nagy szabadságot kapok a dalok témájával kapcsolatban, aminek nagyon örülök. Számomra a HJ rendkívül fontos önkifejezési forma. A szövegek megélt, átérzett és átgondolt tematikákat szólaltatnak meg. Fontosnak tartom, hogy a zene milyen üzenetet közvetít a hallgatók számára. A mi zenénk tónusa, mondanivalója elsősorban a negatív életesemények hasznosításáról, tapasztalati és énfejlesztő értékéről szól… meg arról, mennyire utáljuk a celebeket… hogy milyen üzenetet közvetítenek a felnövekvő nemzedéknek: a lényeg, hogy milyen séród, hajad, órád,cipőd,kocsid van mer akkor vagy kúl. Nem ettől függ milyen ember vagy. The great bakonyi trendkill.

Imádnivalóak a klasszikus thrash riffjeitek és mindig elő tudtok rukkolni valami újjal. Honnan jönnek az ötletek? Tudatos thrash a motívum?

B.: A témák tőlem jönnek,és nekem valóban a thrash metal a kedvenc irányzatom,de mint feljebb említettem,nem tudatos,nem is skatulyázzuk be magunkat egy irányzatban sem,ugyanis nálunk van minden. Ugyanúgy vannak rap metal motívumok mint panterás döngölések vagy thrash-es zúzások. Utóbbi persze fölényben van,és a jövőben ez a vonal erősödni fog úgy tűnik,de továbbra is jelen lesz a többi elem is. Ezért nevezzük a műfajunkat pure metalnak,mindig kérdezték metalon belül mit játszunk. Hát semmi mást,csak ezt színtisztán.

Öt éves a zenekar. Meséljetek mi volt a legnehezebb korszak, amit meg kellett élnetek ez idő alatt?

B.: Hát hogy őszinte legyek nekem ilyen időszak nem is rémlik,szerencsések vagyunk ebből a szempontból. Részemről talán az amikor elfogy a lendületem és úgy érzem nem tudunk előre lépni,de ezekből egy jól sikerült koncert azonnal kiránt.

Meg kell mondjam élőben, ebben a műfajban a legjobbak között vagytok Magyarországon. Baszott jó hangulatot csináltok és iszonyat jó nézni a színpadi mutatványotokat. Megvan ez beszélve a tagok között, hogy "hallod haver mindenki rázza a fejét!"?

B.: Köszi a bókot,még bőven van hova fejlődni. Nincs megbeszélve semmi,ez már az első koncerten ösztönből jött. Aki Sepultura,Biohazard,Pantera és Machine Head DVD-ken nőtt fel annak szerintem ez az alap,így kell viselkedni a színpadon és ebben nagy az egyetértés. Ha valaki fáradtam azt persze meg is szoktuk csesztetni szám között poénból. Még Gerzét kell kinevelni ebből a jazz zenész pózból,ez létezésem egyik célja,de szerencsére látszik a belefektetett munka eredménye!

Mik a tervek a jövőre?

B.: Jelenleg épp az őszi klubbulikat nyomjuk. Január-februárra nem szervezek koncertet,legközelebb márciusban kelünk útra. A Replica album márciusi megjelenése óta már 4 számot teljesen sikerült megírni és feldemozni,ezen kívül még 3 félkész állapotban van a tarsolyomban. Elég jól elkapott most az ihlet úgyhogy ha Kubi tökeit megszorongatja a múzsája van esély rá hogy a téli pihenőidőben akár fel is tudjuk venni a harmadik lemezt. Ha nem jön össze akkor legkésőbb nyáron,de egy biztos,jövőre új albummal jelentkezünk.

Hangmanjack reverbnation

Szerintem nem lövök mellé ha azt mondom Szakály ‘Sas’ Péter ugyan az az ember aki 20 éve volt. Pedig nem vagyunk közeli ismerősök. Pláne nem 20 éve. Sas egy arc. Egy olyan figurája az SCHC-nek, aki bármikor nyíltan leáll beszélgetni bárkivel, bármiről türelmesen és végtelen jó szándékkal. Nem mellesleg az SCHC emblematikus alakja a kezdetektől fogva. Most a Social Free Face kapcsán kérdeztem ki a helyzetről.

Berci mesélte, hogy a Liberal Youth ilyen olyan okokból most nem működik. A Social Free Face is egy ideig szunnyadóban volt, de talán az idén többet mozgolódtok. Azt is hallani, hogy a Baja apai örömök elé néz és te beugrottál a basszerozni. Mi a helyzet az SFF-el? Sokan kérdezik a Liberalt :) akkor most őszintén, a bandával semmi gond nincs. Egy picit túlkoncerteztük magunkat, amire majdnem ráment a zenekar. Egy picit "besokaltunk" egymástól, meg mivel elég makacsok, meg hisztisek vagyunk voltak vitáink. (nem komoly, csak ahogy a haverok vitatkoznak) tehát parkolópályára került a történet, de van, meg lesz is Liberal. (és abban a felállásban, ahogy volt.) A Free Face-el mindig mentünk az, hogy volt időszak, ami "szunnyadónak" tűnt, az szigorúan a mi lustaságunk. :) Télen volt egy pici időnk, nekiálltunk az új számoknak. Kb 7-8 áll úgy, hogy rögzíteni kellene, tehát nyáron valamikor stúdió. Jól hallottad, a Baja apuka lesz és arra kért minket, ha lehet a kezdeti babázós időszakba, ő szeretne a "Julis", meg a Csünti mellett lenni. Számomra, de szerintem beszélhetek mindenki nevében a Free Face nem 5 emberből áll, hanem aki eddig valaha zenélt nálunk, az a mai napig tagja a zenekarnak. Annyi változás lesz, hogy a Csabika jön vissza gitározni a Zsolti mellé, én meg megyek bőgőzni. (már várom a koncerteket, mert a próbák qva jók :))

Volt szerencsém Szombathelyen véletlenül egyszer egy éjszakára megszállni a Kispipában, amiről csak később tudtam meg, hogy a szombathelyi underground bölcsője volt! Hogyan emlékszel vissza? Miért pont a Kispipa? 

Pipa? Ott volt az első koncert, amin játszottam (khv kb 87-ben). Botrányos volt. Semmi nem volt ott, Csak a ház. A garázsban toltuk. Az akkori énekesünk (Keta) szüleié. Kb akkor tetszett meg nekik a vendéglátás később egy roburból árulták a sört, meg a zsíros kenyeret, aztán lett egy fabódé is. Mindenki odajárt, aki nem  diszkókba. Ma már egy jól menő panzió :) Mondjuk annyi megmaradt, hogy a tulaj lányának van egy fasza kis hc-punk zenekara, a Zsibbadás.  Ja és az első Free Face koncert is ott volt 95-ben! 

A Savaria Colonia Hardcore Magyarország egyik példaértékű összefogása, ami nem csak a hardcore zenekaroknak lehet követendő példa, de alapvetően a magyar undergroundnak is. Hogy látod merre tart a magyar underground? Szerintem a magyar undergrounddal semmi gond nincs. Soha nem arról szólt a történet, hogy sokan lettünk volna. Voltak jobb időszakok, lesznek rosszabbak, aztán megint jobbak. X ember innen, X ember onnan, aztán aki marad, az marad, aki nem az meg megy. Nincs ezzel semmi gond, ez egy olvasztótégely. A szép az egészben, hogy szerintem nem is annyira a zenekarokról szól, hanem beszélgetésekről. Mondjuk nekem ettől underground. A műfaj népszerűségével rengeteg féle fajta zenekar bukkant fel világszerte, akik hirdetik a hardcore gyökereket. Ez magával hozta azt is, hogy egyre nagyobb az olyan közönség, akik nincsenek tisztában mit is jelent a hardcore. Bizalmatlan vagy ezzel az új feldúsult közeggel szemben? Hát......... az a hc amit én szeretek, azt nem látom, hogy annyira népszerű lenne :) Ma annyi zenekar van, hogy lehetetlen követni (mondjuk a köbükinek sikerül :) ) azt, hogy mi a hardcore? Ha valaki a-z-ig le tudná írni, az hazudna. mindenkinek más. Nekem az, hogy úgy tudjak reggel felébredni, hogy ne kelljen pofon köpnöm a tükröt. Az hogy egy zenekar hc banda, vagy más azt az idő meg a közönség eldönti. Bizalmatlan? Miért lennék bizalmatlan?

Egyszer az egyik facebook csoportban egy kommentben, valahogy úgy fogalmaztál, hogy az sokkal nagyobb baj ha a nácizmus hat egy zenekarra, annál, hogy a közönsége között feltűnik egy-egy nem oda való szélsőséges. Gondolod a magyar underground súlyosan szenved a szélsőséges kirekesztő nézetektől vagy az ilyen közönségtől? Sajnos kirekesztő nézetek mindenhol vannak. A SFF-t sokszor szidták már azért, mert olyan helyeken is játszottunk, ahol esetleg előfordulnak nácik. Az én véleményem pedig az, hogy pont ezeken a helyeken van értelme elmondani róluk a véleményünket. Ha egy zenekar "megnácul" :) azzal már nem tudsz mit csinálni, de ha koncerten beszélgetsz egy ilyen sráccal, az még lehet, hogy menthető. Az én undergroundom nem szenved ettől a jelenségtől, mert ez az ő világuk.  

Te azért az évtizedek alatt megéltél egy s mást a színtéren. Fel szoktad karolni azokat akik el vannak tévedve, vagy rosszul közelítik meg ezt a közösséget?  Eddig még nem éreztem úgy, hogy bárkit is fel kellett volna karolnom. Bárkivel szívesen beszélgetek.

Mik a Social Free Face tervei 2015-re? 2015? Stúdió, koncertek, mondjuk ezt talán válaszolhatom a következő 10 évre előre :)

Bertalan Andrást nem kell bemutatni senki olyannak, aki látogatja a hazai hardcore megmozdulásokat. A United Side, a Speak Up! és Liberal Youth frontembere a tőle megszokott karizmatikus színpadi énjét jelenleg hátravontabban képviseli a vega hardcore Wroongg! soraiban. Megtudtuk Bercitől mi van a Liberallal, hogyan alakult a Wroongg! és meddig akar még a színpadra lépni.

Kezdjük egy homályos (lehet csak nekem az) témával. Mi van a Liberal Youth-al? Körülbelül egy éve nem hallottunk felőle.

A Liberal Youth tulajdonképpen nem működik, nem egyformán képzeltük el a zenekar további alakulását, és a bele fektetett energia mennyiségét, ezért nem folytatjuk. Azt nem mondom, hogy soha nem lesz Liberal Youth, de részemről nagyon kicsi esélyét látom.

A Wroongg! neked egyáltalán nem új zenekarod. 2008 van az alapítási évhez írva. A tagok ugye más SCHC zenekarokból verbuválódtak. Például a Gergő az Social Free Face dobosa, a Börzsi a xGross Outx énekese. Mi hozta életre hét évvel ezelőtt a csapatot?

A Wroongg!-ot azért "találtam" ki, hogy legyen egy zenekar ahol basszusgitározhatok... :) igazából ennyi. Mindíg is ez a poszt állt legközelebb hozzám, akár mennyire is hihetetlen. Isával kezdtük,az első felláláshoz képest egy dobos és egy énekes cserén is átestünk.

Picit most visszakanyarodnék a szombathelyi kezdetekhez az SCHC szerveződéséhez. Tudom, a United Side, a Social Free Face és a Liberal Youth voltak az alapillérek. Mennyire lehetett akkoriban érvényesülni a hardcore zenekaroknak Magyarországon? Mi volt az, ami kirobbantotta a magyar hardcore hullámát 90-es évek második felében?

Nem tudom mi volt a "titka"... van úgy , hogy a megfelő emberek találkoznak a megfelelő időben, szerintem csak ennyi. Nagyon jó közösségek voltak szerte az országban, Szombathelytől, Győrön át Budapestig, Eger-ig. először koncerteken talákoztunk, aztán persze szóba jött, hogy vannak zenekaraink, intéztük egymásnak a bulikat, oda-vissza... működött a dolog, mert akartuk csinálni, és több lehetőség volt a koncerteket csinálni.

A hardcore, mint zene, most rendkívül népszerű világszerte. Folytatódik a tendencia, hogy jó pár zenekar átlép az undergroundból a mainstream vonalba. Te leírod ezeket a zenekarokat vagy van olyan banda, aki meg tudta őrízni számodra a hitelességét?

Nem nagyon szoktam foglalkozni ilyesmivel, ha azt érzem egy zenekaron, hogy nem őszinte, akkor nem foglalkozok vele, mindegy hogy underground vagy mainstream, nekem ez a fontos, persze ez csak az én személyes szubjektív megérzésem egy bandával kapcsolatban.

Sok fiatalnak a színtérhez tartozás egyfajta bulival ér fel. Hogyan látod mennyire nyitnak a fiatalok a zenéből a hardcore pozitív szellemisége felé?

Szerencsére mindig lesznek srácok, lányok, akiknek nem elég csak ugra-bugrálni a zenére, hanem értik és érzik, hogy ez egy kicsit több annál. Persze az sem baj, ha valaki nem akarja megváltani a világot, de amíg vannak többen vagy kevesebben, akik tovább látnak az orruknál, addig működni fog ez a dolog.

Olvastam egy interjút nem rég, a számomra tökismeretlen black metal zenakar Primodiral énekesével Alan Avrill-el. Azt nyilatkozta, hogy a családja már mondogatja, hogy na most már a 40 felé lassan le kellene állnia a zenéléssel, mert hogy a korral már biztos bölcsebb lett és lehiggadt. Ő viszont most érzi a legjobban magát. 39 évesen forrt ki úgy frontemberként, hogy a benne rejlő agresszivitást képes már éretten irányítani és egy előadást tartalommal megtölteni. Nekem tök szimpatikus volt ez a megfogalmazás talán, mert én is a 40-hez vagyok közelebb. Nálad hogy van ez? Mennyire toleráns a család?

Én is jól érzem magam, szeretem a Wroongg!-ot csinálni a többiekkel.  Amíg örömöt okoz addig csinálom, és szeretnék még sokáig zajongani. A családomban semmilyen problémát nem okoz, hiszen mindig is az életem része volt a zenélés, más horgászni jár, én zenélni... Rákérdeztem Gulabnál is. Mennyire vagy nosztalgikus típus? Azt nem tudom, hogy nosztalgikus alkat vagyok-e, de ha össze jön az 35+-os klub akkor szoktunk nosztalgiázni persze, régi bulikról, megy a sztorizás, na meg a "régen minden jobb volt" duma :) De nem élek a múltban, próbálok amennyire lehet része lenni most is a színtérnek és nem csak a számat jártatni.

Milyen tervei vannak a Wroongg-nak 2015-re?

Decemberben felvettük az új EP-t, jó lenne befejezni és mihamarabb elérhetővé tenni. Ez most a legelső, meg persze koncertezni, amennyit csak lehet.

A székefehérvári Lastmanstandingnek a megalakulásához egy remek bölcső kínálkozott az Alba Regia Hardcore vaskos gyökereinek oltalmában. Persze nem ártott az sem, hogy olyan alapítótagok bábáskodtak a létrejöttében, mint az éppen pihenőn lévő Doghitters dobos Lengyel Erik és az ős-Septic Pain gitáros Bodolai Zoli. Nagyon hamar a legaktívabban koncertező ARHC csapattá értek meg. A csapat felívelésének hátterét a frontember Kiss Lacival vitattuk meg. 

Habár a Body meg az Erik személyében van nálatok egy-két öreg róka, mondhatni, hogy egy viszonylag új formáció vagytok az ARHC palettán. Meséljetek egy kicsit magatokról, hogyan állt össze ez a csapat? 

Igazából klasszikus rocksztáros születése volt a zenekarnak J.  2013 decemberében egy Sörpatikás sörözés alkalmával mondta az Erik, hogy a Bodival és egy másik haverjával (Jani, az első basszerosunk) hardcore bandát csinálnak és rám gondolt-gondoltak, hogy én lennék a frontember. Hát ott hirtelen lendületből rá is bólintottam, mert ugye nem tudtam mit vállalok J. Következő év elejétől elindultak a próbák, amik azért nehezen indultak be, mert ugye nekem nem volt közöm aktívan a zenéhez, koncertre járó emberke voltam, de ha úgy adódott igyekeztem kivenni aktívan is a részemet ebből a szcénából. Tehát újra meg kellett tanulnom például számolni is J. Ekkor jött velem a zenekarba a Gergő (gitár) és így alakultunk meg 2013 vége - 2014 eleje tájékán. Jelenleg 4-es fogattá vált a zenekar, új basszerosunk van Ujj Tibi személyében és Gergővel is szakítottunk azóta.

A klasszikus ARHC stílust hordozzátok magatokban, ami a Septic Pain vagy a Doghitters sajátossága is Fehérvárról. Egy kemény metálosabb hardcore. Ez már ilyen városi tradíció?   

Hát, hogy városi tradíció -e ez a stílus, nem tudnám egyértelműen megmondani, de ha visszaemlékszem a régebben itt működő zenekarokra, akkor részben igen. Ugye kezdődött annó a Septic Painnel, akik újjáalakulva viszik tovább ezt a vonalat, és valamilyen szinten a belőlük “lett” Doghitters is ezen a vonalon mozog. Viszont meg kell említeném kivételként például a Lépéselőny zenekart, akik a Septic Pain hibernálós időszaka alatt jelentették az ARHC-t, ők például oldschool-abb, gyorsabb hardcoret játszottak. Őket például mind a mai napig szívesen hallgatom. Abban, hogy mi is ezen az általad említett Septic Pain - Doghitters vonalon mozgunk, nagy szerepe van az Eriknek és a Bodinak, de szerencsére igyekezünk kompromisszumot kötni, hogy az én arcletépős, 2 perc számhosszúságú elképzeléseim se menjenek a süllyesztőbe. :)

A város büszkélkedhet, a nagyon fasza a Nyolcas Műhely underground központtal. Hogyan tudnád leírni, mit ad a városnak és a helyi undergroundnak a hely? 

Az igazi underground hely nekem valójában a Pucok volt a maga minden negatív és pozitív vonzatával, mert egy nagyon jó színtérközpont volt. Sajnos már csak volt. A Nyolcas Műhely egy megálmodott és megvalósított központ, ami már a maga valójában tényleg maga köré gyűjti az embereket és kevésbé periférikus mint elődje. Persze ennek is megvan a maga előnye és hátránya. De az, hogy így kinőtte magát a dolog, nagyon jó helyet ad a közösségi életnek, nemcsak zenei hanem egyéb téren is, elég csak arra gondolni, hogy a mellette lévő műhelycsarnokban kapott helyett a fedett skatepark. A hely mindenképpen teret és lehetőséget ad minden zenei stílusnak, ez a legfontosabb. Nem csak punk, hardcore, metal és egyéb gitárzenék tűnnek fel, van hip-hop buli, sőt elektronikus rendezvény is. Ezek hétről hétre jól megférnek itt, így sokkal szélesebb kör látogatja a műhelyt. Nemcsak zeneileg, hanem közösségi szempontból is fontos gócpont. Ha megmarad ez a szellemiség, az csak a közösség javára válik véleményem szerint.

Magam is gyakran megfordulok a Nyolcasban tudom, hogy van egy mag akik függetlenül a koncertektől mindig ott vannak. Mennyien járnak koncertekre? Érdekli az embereket a hardcore?     

Igen, valóban van kialakult törzsközönsége a helynek, de ez jól is van így. Egy ilyen vagy hasonló jellegű helynek kell ilyennek lennie, mert ezek az emberek sokszor a hátukon viszik a bulit, ha éppen már megállna, vagy éppen pont nem indulna be. A koncerteken a létszám pedig abszolút megtippelhetetlen dolog számomra. Volt amikor kevés embert vártak, mert a város egy másik klubjában is koncert volt, aztán mégis összejött majd száz ember. De ennek a fordítottja is megtörtént már. A hardcore meg amúgy is egy olyan stílus szerintem, hogy nem feltétlenül van átfedés másik stílussal. Gondolok itt arra, hogy egy rocker előbb elmegy egy punk buliba, mint egy hardcore-ra. Valamint az iparági szintű zenei rendezvények (akár klubbulik, akár fesztiválok) is megszűrik és szétszórják a közönséget, így pedig nehéz megfogni a közönséget vagy az új arcokat. Egy Fehérvár méretű nagyvárosban megesik olyan, hogy 3-4 élőzenés buli van, amik hiába különböző stílussal bírnak, megosztják a közönséget, pláne ha még valami aktuálisan felkapott előadó is fellép valahol. Viszont azt is gondolom, sőt remélem, hogy itt Fehérváron van olyan színtér és érdeklődés, ami egy korrekt nézőszámot ki tud adni egy koncert alkalmával.

Mivel az ARHC közösség története régmúltra nyúlik vissza, mennyire látod erősnek a kötelékeket a múlthoz vagy régi arcokhoz?

Én erősnek érzem ezt a köteléket, de igyekszem és igyekszünk is tenni azért, hogy ez ne változzon. Inkább mélyüljenek a kapcsolatok, mert az mindenkinek jó. Csak példa, hogy amikor a Jani kiszállt tőlünk, de még a Tibit "nem találtuk meg" addig Joe (Septic Pain, Doghitters) segített ki minket a bulikban, de ezen kívüli sokszor kikérjük a véleményét. Sok építő jellegű tanácsot és segítséget kaptunk az elején, sőt még most is, így úgy gondolom, hogy az ARHC közösség él és aktív. De ezt szerintem érzik azok, akik a színpad előtt és körül vannak.

Mit gondolsz az új arcokról? Mennyire nyitottak az underground, a hardcore felé?   Ez egy nagyon jó kérdés. Mert szerintem például egy 17-18 éves fiataltól még nem várható el az, hogy most tisztában legyen mindennel és mindenkivel, mert még tulajdonképpen saját magával sem jutott dűlőre. Az efféle útkeresésben a zenekarok által írt szövegek és közvetített gondolatok meghatározóak tudnak lenni. De ahhoz, hogy a magyar hardcore szcéna történetét, mondanivalóját és úgy egészében az eszmeiségét valaki megértse, ahhoz már kell egy kis érettség. Ezzel nem akarok senki ellen beszélni vagy senkit sem degradálni, sőt! Inkább ismerkedjen meg egy fiatal srác/lány például a punk stílussal, aztán amikor már letisztul előtte a kép, nagy esély van rá, hogy a hardcore utat talál hozzá és ő is a hardcorehoz. Mert azért tudvalévő, hogy itt sosem volt semmi sem egyszerű és most sem az, de nem is úgy néz ki, hogy jobb lesz. Ezt a valóságot nehezebben fogadja be az ember, mint a pozitív dolgokat, így úgy gondolom fontos az is, hogy ne csak a hatalmas zúzás lehetőséget lássák egy koncertben, hanem azt a mondanivalót is tudják értékelni, amit feléjük, nekik közvetítenek.

Mik a terveitek 2015-ben? Ezt az évet elég nehezen kezdtük, mert egy basszeros mínuszban voltunk, így elsődleges cél az volt, hogy legyen 2-3 bulink az első félévben, meg találjunk basszerost és számokat írjunk. Ehhez képest 4 koncertünk volt eddig, valamint júniusban fellépünk a Ne Gyere El! Fesztivál szombati napján is a Social Free Face, a Wroongg! és az AZE N társaságában. És még bőgősünk is lett  Túlteljesítettük tehát a tervet eddig. A számírással haladunk, most hirtelen egész sok ötletünk lett, tehát lehet dolgozni, nem fogunk unatkozni.Tervezünk felvételt, de most még nagyon dolgos időszakban vagyunk, de remélem, hogy a nyári-őszi időszakban már egy jó minőségű pár számos EP-vel el tudunk rukkolni. Ezeken kívül fellépések persze. Már megy a szervezkedés, de szeretnénk minél többet és minél több felé játszani, hogy megismerjenek minket és még az is lehet, hogy valakinek tetszik is, amit csinálunk. Valamint itt (is) szeretném megköszönni a Joe-nak, hogy kisegített minket az eddig koncerteken! Köszi Joe!

Köszi szépen a kérdéseket és a lehetőséget!

Üdv mindenkinek! Laci/Lastmanstanding

Van vajon létjogosultsága ha a hinduizmus filozófiáját bekeverjük a hardcore-ba? Lehet ezt ma itthon hitelesen csinálni? Az Eger Hardcore Family keresztapja a Tisztán a Cél Felé, az a zenekar Magyarországon, akik a hc/punk színtéren egyedülállóan bizonyítják, hogy mindennek meg kell férnie, ami pozitív. Gulab mesélt a krisna tudat és a hardcore kapcsolódásáról és, hogy ő maga elért-e már a célt. 

Eddig mindenkit megkérdeztem a kezdetekről, te sem vagy kivétel. Hogyan emlékszel vissza az egri viszonyokra a 2000-es évek elején, amikor indultatok? Milyen közegben kellett kinőnie a Tisztán a Cél Felének?

Volt igény az élőzenére. Még érezhető volt a 90-es évek hangulata, amikor ki voltunk éhezve a koncertekre. Még nem mérgezte le a facebook a gyerekek elméjét és nem fotelból élték a punkot meg a hardcore-t a youtube előtt, mint manapság. 3-4-500 ember lejött a bulikra és simán elkérhettünk (2003!) 800 Ft-ot egy koncertjegyért, nem hőbörgött senki, hogy drága. Nem vándorolt még ki a fiatalok, vagyis a potenciális közönség 90%-a Angliába. Nem voltak okostelefonok, koncerteken stage diving-oltak, nem fényképeztek. Egyszóval, könnyebb volt minden, mint manapság. Mostanában nehezebben mennek a dolgok, de mennek. Többet kell taposni mindenért, de ez nem baj, mert így még értékesebbek az eredmények, amiket elérünk. Nehezebb lemezt kiadni, koncerteket szervezni, kevesebben járnak a bulikra, nehezebb a megváltozott életkörülményeinket összeegyeztetni a zenéléssel, de azért megyünk tovább.  

 A nevetek a Tisztán a Cél Felé eredetileg egy AMD szám címe. Ez a szám ihlette a névválasztást vagy már akkor is ez egy utalás volt a straight edge vonalra?

Lörkéék nekünk hősök voltak és most is azok. A név tisztelgés az AMD és Sotár emléke előtt.

Nem titok Magyarország egyik legaktívabb krisna tudatú zenekar vagytok. Hazulról a Mantrát, vagy - a frontembere Csató Péter (Nitái Bhávana) révén -  a Replikát lehet felhozni zenei példaként, mint a krisna hit hirdetője. Kétségkívül a krisna vallás ereje és mondanivalója a szereteten alapul, ami a hardcore szellemiségét abszolút felruházza, de mennyire fogékony a közönség egy konkrétan vallást gyakorló zenekar szövegeire? Fordultak felétek fiatalok azzal, hogy szeretnék jobban megismerni a vallást? Van egyébként kapcsolat a "krisnás" zenekarok között? 

 Itthon mi vagyunk az egyetlen krisnás zenekar, amiben csak én vagyok krisnás. A többiek toleránsak a Krisna-tudat felé, tisztelik az értékeket, amiket képvisel, bírják az indiai vegás konyhát és szeretik a bhaktákat. Ezek a dolgok jellemzőek általában a közönségünkre is és az a lényeg, hogy próbálunk szimpátiát ébreszteni a Krisna-tudat iránt. Nem vagyunk egy direktbe papolós zenekar. A szövegeken keresztül bemutatjuk hogyan élünk és gondolkodunk, bemutatjuk az életünket, a hangulatunkat, az erkölcsi értékrendjeinket. Mutatunk egy szerintünk helyes utat, mert a hardcore erről szól, utat mutat ebben a szemét világban. A miénk is egy alternatíva egy jobb és tartalmasabb életre. Ezt a vallás szót nem nagyon szeretem használni, mert számomra negatív csengése van. Háborúval, erőszakkal, fanatizmussal, faji, etnikai megkülönböztetéssel és más ”Istentelen” dolgokkal azonosítják az emberek, köztük én is. A Krisna-tudat nem vallás, hanem tudomány. A lélek tudománya. A különböző vallások a testi felfogás miatt alakultak ki. Az emberek a földrajzi, etnikai hovatartozásuk, vagy a bőrszínük alapján más-más vallásokkal azonosítják magukat. Amint megérti valaki, hogy ő lélek és ez az állapot örök, míg a test csak a ruha és ideiglenes, értelmét veszti az egész vallás humbug. A Krisna-tudat, ahogy már mondtam a lélek tudománya és így az egész emberiségre érvényes, függetlenül attól hol született. A Bhagavad-gíta arra tanít meg, hogyan szabaduljunk meg a testi felfogástól és ez által hogyan legyünk boldogok.

Összevetve a régi dolgokat milyennek látod most a magyar hardcore színteret? Szerinted könnyű az új zenekaroknak érvényesülni a régiek között?

A régi zenekaroknak nehéz érvényesülni az újak között. 12 éve toljuk a Tisztánt. Ennyi idő alatt egy ovisból dacos tinédzser lesz. Akik akkor, 2003-ban voltak 16-20 évesek, most már családos emberek és a többségük már nem jár koncertekre, vagy ha jár, akkor sajnos nem itthon, mert ki kellett vándorolnia valamelyik nyugati országba, hogy nem haljon éhen. A mai 16 évesek már egy másik nemzedék, más trendekkel és zenei irányokkal. Nem igazán vevők az öreg zenékre. Ugyanakkor szerintem erős a magyar hardcore szcéna. Rengeteg zenekar van, fiatalok, öregebbek és matuzsálemek egyaránt. 30 éve van hardcore Magyarországon és még jó sokáig lesz is. Az más kérdés, hogy ma mást hívunk hardcore-nak mint ’81-ben. A zene változik, de a hardcore nem egy zenei irányzat, hanem életérzés. Más a zenei stílusa a Bandanasnak vagy az AMD-nek, mint a Tisztánnak és a Tangónak. Megint más egy TSO, Hanoi, vagy más fiatal banda zenéje. Az üzenet és a hangulat viszont mindegyik felsorolt csapatnál közel áll egymáshoz. Nekünk most többet kell taposnunk a közönségért, mint mondjuk a Téveszmének, de 15 év múlva majd ők járnak ebben a cipőben. Nincs ezzel semmi baj, nem a létszám a lényeg egy koncerten.

Nosztalgikus embernek tartod magad? 

Abszolút! Nosztalgikus, romantikus és régimódi. 22 éve borotvált fej, camo gyakorló levágva, Vision csuka, vagy superstar, egy élet, egy feleség, család, old school hardcore, 1960 B, Vissza a jövőbe és a Birodalom visszavág.

Immár családos ember vagy magad is, mennyire parancsolt megálljt az életedben kislányod Rozi születése? 

Mindig csodálkozva nézem azokat a zenekarokat, akik féléveket, éveket turnéznak. Hogy viszonyul hozzá a családjuk? Látom a saját életemben, hogy mennyire fontos, hogy apa otthon legyen. A szomszéd sarkon van a munkahelyem, gyakorlatilag naponta csak a munkaidőmet töltjük külön, de nekem már ez is sok. Alig várom, hogy otthon legyek és menjünk bandázni a gyerekkel meg Anyával, a játszótérre.A Tisztánt nyilván nem fenyegeti az a veszély, hogy hosszú turnékra kellene mennünk, de nem is vágyom rá. Nem mondanám, hogy megálljt parancsolt volna Rozika érkezése, inkább többet kell matekozni, hogy minden beleférjen, ami fontos a 24 órába. Régebben bármikor tudtunk próbálni, nem volt gond, most este járunk 9 óra után. Gép meg Geri együtt dolgoznak és általában későn végeznek, mi is elaltatjuk Rozit és apa megy rokkerezni. Hetente egyet próbálunk, havonta egy-két bulit vállalunk. A koncerteket is úgy szervezzük, hogy elég legyen este nyolc után elindulnunk, így a gyerek nem is veszi észre, hogy nem voltam otthon. Az más dolog, hogy reggel hétkor már a fejemen ugrál és nem érdekli, hogy fél órája értem haza.  Ennyi fér bele, de elég is ennyi. A hardcore nekem családról és barátságról szól, becsületes munkáról, testi-lelki tisztaságról, erkölcsi értékrendekről. Mivel apuka vagyok, példát kell mutatnom, hogyan kell helyesen élni, gondoskodni a családról, ugyanakkor a zene szeretete is nagyon fontos nálunk. Anya hegedül és énekel is, nem is akárhogy, apa ugye metálozik, mondhatni zenész família vagyunk és reméljük, hogy ezt a kislányunk is örökölte, majd kiderül. Ugyanúgy nagy kanállal habzsoljuk a rakendrollt, mint a többi zenekar, csak nálunk kimarad a sex & drugs része és barátok, család van helyette. Sokkal nehezebb úgy megfelelni a közönségednek, ha a piálást a családdal helyettesíted. Ez az igazi kihívás.

Milyen tervei vannak a Tisztánnak 2015-re?

Próbáljuk kiadni az egy éve készülő lemezünket.  Frissítés! /A napokban ki is jön és már kapható lesz június 19-én a Ne Gyere El feszten/

Az egri Tango Undergrounddal - annak ellenére, hogy Magyarország egy közismert hc/punk zenekara - nagyon nincs tele az underground sajtó. A divatosság nem érdeme a zenekarnak, de ők nem is az a generáció akik erre bármit is adnának. Dékány Szilveszterrel és Csapó “Csapi” Péterrel beszélgettünk a Tango saját ösvényéről. 

Egy interjúban azt meséltétek, hogy a zenekar 2000 körül alakult. Milyen volt akkor az egri színtér? Könnyen lehetett érvényesülni egy induló zenekarnak?

Szilveszter: Nekünk igazából volt némi múltunk, helyi szinten legalábbis, ex-Forcas és ex-Anger tagokkal indultunk anno, a Forcast igazából országosan is ismertnek lehet mondani. Akkor még létezett az EGAL (MÁS) klub, így fellépési lehetőség gyakorlatilag adott volt. Az egy más kérdés, hogy utána nagyon sokat kellett menni, csinálni, játszani, hogy mondjuk így, underground szinten megismerjenek minket.

Túlzás nélkül mondhatom, az évek során országos ismertségre tettetek szert. Ha most visszatekintesz az elmúlt 15 évre, mi az, amit nem bántatok meg és mi az amit, mondjuk másképp csináltatok volna?

Szilveszter: Én részemről semmit sem bántam meg, mindig azt csináltuk, arra mentünk, amerre szerettünk volna és ez felszabadító érzés. Én részemről nem morfondírozok azon, hogy mit kellett volna másképp, csak megyünk előre, mondjuk úgy “tesszük a dolgunk”.

Nekem a Tangoban mindig is tetszett, hogy a szövegek nem azok a klisés szembemondós hc dumák, hanem van benne, (már megbocsáss) költészet. Tök fasza, hogy elgondolkodtatóak a számok és nem feltétlen lehet megfejteni őket első hallás után. Ki írja ezeket a remek szövegeket?

Szilveszter: Csapi írja az összes szöveget, így ő tud igazából többet mondani róluk. De én is ezt gondolom egyébként, hogy a Tango számok nagy része első hallásra nem feltétlenül megfejthető. Vannak persze kivételek, mint az Üssön a gép vagy a Szita Bence, amelyek konkrét témákat dolgoznak fel, de többnyire valóban “agyalósak” a szövegek.

Csapi: Próbálom úgy megírni a szövegeket,hogy ne legyen olyan egyértelmű,hogy ez most erről szól,az a szám arról,hanem mindenki saját maga próbálja kitalálni,hogy ami le van írva,az neki mit jelent,mit lát bele.Az egyszerűbb számoknál ez könnyebben megy,de azért sok személyes téma is van a lemezeken,ami akár rólunk ( Tango ) vagy akár rólam szól és azt azért az ember burkoltabban teszi közzé.Van pár szám,amit magyar órán el lehetne sütni,amikor verselemzésre kerül a sor.:-))),de a költészettől messze áll….meg a költészet is tőlem.

Megkerülhetetlen a tény, hogy az Eger Hardcore Family-ben Tisztánnal ti vagytok az úgymond öregek, de persze ott van a Cannonball és az új vér a Téveszme is. Azt gondolnám, hogy most gecijó az egri színtér. Te belülről ezt hogy látod? Sokan megmozdulnak Egerben a koncertekre?

Szilveszter: Jeah, a felsorolt zenekarok mind jók. :) A kérdésedre válaszolva azt mondom, hogy érezhetően kevesebben járnak koncertekre Egerben is, ugyanúgy, mint országszerte, viszont van egy mag, egy baráti kör, egy “family” ha úgy tetszik, aki megbízhatóan eljön és ez nagyon jó. Volt már Egerben is szörnyű koncertünk, aztán a legutóbbi viszont egészen kitűnő volt, szóval vegyes. Akik elkoptak az évek alatt, azokat sajnáljuk, de emellett azt is látom, hogy vannak új arcok, igazán fiatalok is a koncerteken, annak ellenére (vagy talán épp azért) hogy mi nem igazán számítunk trendi zenekarnak.

Világszerte újra népszerű a hardcore. Az amerikai nagy zenekarok telt házas bulikkal egymást váltják a magyar színpadokon. Hogy állsz ehhez a hardcore lázhoz? Létezik egyáltalán?

Szilveszter: Nem tudom, hogy van-e ilyen láz most, a “nagy” zenekarok azért megbízhatóan hozták az érdeklődést Magyarországon mindig. Az én saját véleményem az, hogy nagyon kevés olyan új, fiatal banda van, aki valami egyénit, értékeset tud letenni az asztalra. Jellemző a már ezerszer eljátszott dolgok másolása, hiányolom az eredetiséget, az egyéniségeket.

Tudom te is családos ember vagy, mint jó páran az aktív zenekarokból. Hogyan tudod megosztani a magánéletet a zenéléssel?

Szilveszter: Nálam ez igazából nem válik el, sőt kiegészítik egymást. Tehát, hogy egyik percben ott bohóckodsz a színpadon vagy a próbateremben, a másikban meg gügyögsz a kislányodnak vagy látod, ahogy épp az élet nagy dolgait éli meg, igazából tök ugyanaz. Valahogy így kerek az egész. Az ugyanakkor természetesen igaz, hogy sűrűbb az ember időbeosztása apukaként, mint korábban, de azt gondolom hogy minden megoldható, ami kell.

Mik a Tango tervei 2015-re?

Szilveszter: Játszogatunk, elkezdtünk csinálni új számokat is, aztán őszre igyekszünk összehozni egy 15 éves jubileumi bulit.

Csapi: ...és igyekszünk keresni egy mecénást,aki szívesen állja a koncertekre eljutás közepette felmerülő “flancolásunkat”(az idézett szó korábbról Kutyától,igaz,hogy másnak szánta,de mára már ránk is el lehet sütni:-)))) )

A székesfehérvári Septic Pain méltán nevezhető a gazdag hazai hardcore történet egyik meghatározó zenekarának. Nagyban hozzájárultak az Alba Regia Hardcore színtér megalapításához, amit a 2000-es évek elején a zenekar szétszakadásával sajnálatos módon el is hagytak... de csak egy időre! A zenekar jó tíz év után újjáalakult, soraiban az alapító gitáros Bodolai Zoltánnal, Somogyi Krisztiánnál (dob), Lengyel Dániellel (gitár) valamint az utolsó felállás basszusgitárosával a fehérvári underground élet közismert alakjával Csontos József "Joe"-val. Vele beszélgettünk a Septic Pain új lendületéről. 

Joe, ti gyakorlatilag az ARHC alapítói vagytok. Mesélsz nekem, arról, hogyan indult el a Septic Pain és az ARHC mozgalom?

J: Az indulás az talááán 96-ra tehető, bár én csak 2000-ben kerültem a csapatba, de minthogy szomszédos garázs-zenekarok voltunk, ott bábáskodtam az "első akkordoknál.." ha lehet így mondani, illetve 97-ben kis időre beugrottam hozzájuk "aljaskodni", de aztán még hosszú idő volt mire ténylegesen bekerültem a csapatba. Mellesleg az ős-felállásból csak a gitárosunk van a csapatban. vicces az egész mert itt jöttek-mentek az emberek. Kezdetnek volt gitár-ének-dob. Kerítettek basszerost, akkor a dobost elvitték katonának, lett új dobos, aztán a gitáros lépett ki... miután pótolni tudták, lelépett a dobos és az énekes is, lett új dobos, a basszeros lett az énekes is aztán gitáros csere jött, és utána jöttem én a csapatba, a basszeros pedig csak énekelt azután... míg vége nem lett egy laza 12 évre... Amikor ‘93 körül robbant a nemzetközi zenei életben is a HC itthon is rögtön megtalálta a bandákat. Fehérváron a CDT zenekar mikor alakult, erre a stílusra  hajazott leginkább, mellette pedig markánsan ott volt a kis Septic Pain, és az összefogás szinte egyértelmű volt, hiszen akkor már erős volt a mozgolódás mindenfelé BPHC, SCHC. Naná, hogy mi is megmutatjuk mindenkinek!!! Valamilyen szinten a büszkeség szülte az ARHC-t. Aztán a CDT kezdett elválni ettől a stílustól, így lettünk a szárnysegédből zászlóshajó (hehehe).

Hogyan nézett ki akkoriban a hardcore színtér Magyarországon? Könnyű volt elfogadtatni egy induló zenekart?

J: A közönségben iszonyat szívóerő volt akkoriban. Mindenre ugrottak, ami elérhető volt, és jöttek a koncertekre. Csináltál egy 3 számos demo-t elindult kézen-közön, meg pár emberkének postáztál, aki rendelt, és elmentél 100-200 kilométerre játszani pár hónapra rá, ott állnak a srácok és ordibálják a szövegeket... és ez egy kezdő banda volt!!! Annyiból könnyebb volt mint ma, hogy akkoriban egy falka vadállat várt rád zúzásra kiéhezve és lebontották a házat. Ma ott állnak a megtervezett, jólfésült, szépen öltözött trendi srácok (én szégyellem magam) rezzenéstelen fa-arccal (mint valami kibaszott tinimagazinos-rocker-modell-tehetségkutató-zsűritag) és unottan nézi a bulit... szinte látod a fején hogy méreget: Háát ez nem olyan jó, mint a ******, meg a zene sem annyira technikás mint a ******. Szégyen...

Mi volt az ok annak idején, hogy megállt a Septic Pain és ebből adja magát a kérdés, hogyan jött a folytatás?

J: A megállás egyszerű volt. Észrevettük, hogy annyira erős lett a különbség a régi számok és az új ötletek közt ahol már más volt a stílus is (szinte), hogy arra a döntésre jutottunk ezt így folytatni nem lehet. Valamint az énekes is bejelentette hogy neki kábé most lett elég, és innentől már csak az "asszony-munka-család projekt"-en akar dolgozni. Ez volt 2001 vége. Ekkor hagytuk el a névből Pain-t, és kerestünk egy énekest. Így indult a SEPTIC, ami sokáig és nagyon jól is ment (szintén nem kevés tagcserével - mondjuk azt én hagytam ott elsőként hehehe és folyamatos stílusváltással) 2007 közepéig húzta. A Septic Pain kifektetése után, bárhol léptünk fel, bármilyen formációval, mindig volt egy két dinoszaurusz, aki azzal jött, hogy: "lesz-e még Septic Pain? Ha nem, legalább csináljunk egy nosztalgia koncertet" (na ja persze...) és ezek az arcok, az ilyen dumák, évről évre megvoltak. Eleinte megértő volt az ember - még túl friss az emlék - aztán 4-5 év után már kezdett zavaró lenni, - basszus lépjetek már tovább!!!- de amikor 10 év után is még keresték a csapatot akkor elgondolkodtunk, hogy nem-e kellene "visszahozni". Hozzáteszem 2006-ban elkezdtünk ezzel a formációval próbálgatni, de akkor megállt a dolog. Aztán 2012 szeptemberében "hivatalosan" újraindult a banda.

A hardcore nem feltétlenül a jó irányba emelkedve, de rendkívül népszerű lett az eltelt időben. Mit hoztak az új idők a Septic Pain-nek?

J: Népszerű???? akkor én nem tudom milyen koncertekre járok, de maradjunk annyiban hogy a külföldi nagyokra elmegy aki él és mozog, de pl az itthoni öreg motorosokra, a stílus prominens nagyköveteinek koncertjeire, nem nagyon másznak le a "tisztelt mélységesen trú atomhárdkór arcok". Az az igazság, hogy a mai idők közönsége rendkívül sokféle, és nem feltétlenül jó értelemben... voltam olyan koncerten ahol annyi szénné tetovált pózer csivava szaladgált (mármint ilyen kis idegesítő, mindenkit kiosztó, okoskodó kis mitugrálsz majmok), akik olyanoknak magyarázzák meg mi a hardkór, aki már akkor a színpadon nyomta ezt a stílust, amikor nem hogy ez a kölyök, de még a sztárolt fél-istene is az oviban kanalazta a krumplifőzeléket. Na az ilyen bulikkal vagyok gondban. A mai (de)generáció mindent tud. MINDENT JOBBAN TUD ÉS MINDENKINÉL HÁRDKÓRABB HÁRDKÓR ARC!!! Régebben nevettem ezeken, ma már nem megy. Hogy nekünk mit hoznak az új idők?? Sok csalódást... Aki itt volt 95-től kezdve a "nagy időkben", az ma sírni tudna mennyire ŐSZINTÉTLEN lett ez a nagy "őszinte" miliő.

Hogy látod milyen az underground és a hardcore élet Magyarországon és ezen belül Székesfehérváron?

 J: Na erre sikerült az előbb válaszolnom.

Mik a Septic Pain tervei 2015-re?

J: Hááát szeptemberben lesz 3 éve, hogy újra megyünk, jó lenne addigra a lemezt felvenni. Az anyag kész, most már a demózáson van a hangsúly, de az sem egyszerű.

Ismerlek, tudom önzetlenül segítesz a baráti bandáknak cuccokkal, az időddel, a fáradhatatlan energiáddal. Mit üzennél a fiataloknak, akik most szeretnének zenekart alapítani?

J: Nem csak a baráti bandáknak, hanem bárkinek. Mikor anno elkezdtük, rengeteg akadály volt, amit görgettünk magunk előtt, de nem hagytuk, hogy elvegye a kedvünket az egész. Szar cuccokon, szar hangszerekkel, (szarul) játszottunk, és akkor magamban eldöntöttem, ha egyszer lesz olyan technikai háttér hogy beszarás, akkor nem fogom hagyni hogy másnak is ennyi szaron kelljen átverekednie magát mint nekem anno. De kezdem megbánni. Nagyon sok csalódás ér ezen a téren sajnos. Mit üzennék? TANULJATOK ALÁZATOT!!!! a közönség iránt, a zene iránt, a pályatársak iránt... KEVESEBB “KIVAGYISÁG”, TÖBB KÖZVETLENSÉG, ÉS FŐLEG TISZTELET!!!! Jaaa és ne az legyen a legfontosabb, hogy már holnap színpadon álljak. Kérjetek meg egy olyan embert, aki már csinálja (jó ideje) nézzen meg titeket, hogy SZÍNPADKÉPES-e a produktum. A fellépő bandák 1/3-a bőven próbaterem-szint alatt van. ÖNKRITIKA!!! ÖNKRITIKA!!! ÖNKRITIKA!!! ÖNKRITIKA!!! ÖNKRITIKA!!! ÖNKRITIKA!!!

Köszi a lehetőséget!