Van egy nagy dobozom a padláson. Ígéretekkel van tele. Folyton megtelik. Pedig rendszeresen kiürítem. De az emberek csak jönnek, és nap mint nap pakolnak bele; egyesek csak apróságokat, míg mások olyan hatalmas és súlyos ígéreteket, amelyek egymagukban is képesek megtölteni a dobozomat. Én pedig rendszeresen lehozom a padlásról, hogy egy laza mozdulattal kiöntsem az egészet a kukába.

„Örökké szeretni foglak!”

„Bízz bennem!”

„Ott leszek!”

„Megcsinálom neked ezt!”

„Segítek neked, számíthatsz rám!”

Hányszor kaptam cukormázba mártogatott keserű bonbonokat olyan emberektől, akiket hitelesnek gondoltam… Sokszor egyébként ők is magukat. Mert valójában nem mindenkinek voltak hátsó szándékai. Nem mindenki akart hitegetni az ígéreteivel – voltak, akik tényleg komolyan gondolták azt, amit mondtak. Akkor. Aztán néhány héttel, hónappal vagy évvel később már nem. Akkor már valami fontosabbá vált. Az ego, a kényelem, a félelem, vagy egy másik ember.

Először édesnek tűnt az ajándék – néha túl szépnek is ahhoz, hogy igaz legyen –, aztán a cukormáz leolvadt, és csak a kellemetlen belső tartalom maradt. De akkor már nem volt más választásom: meg kellett emésztenem, amit megettem. Már nem az volt a kérdés, hogy kell-e nekem az ígéret, és nem is az, hogy valaha teljesítik-e, hanem az, hogy mit kezdjek vele most, hogy magamra maradtam.