Az egész európai kultúra lábjegyzetek Platónhoz

Meg fogyott is amúgy, jól áll neki a szakítás.

A macskák lehugyozták a könyveket

Ezért pálinkáztam

Ezért már nem sírok

Pálinka és fiúbanda rétegek választanak el az összeomlástól

átjáróház

Hogy hívják azt a kapcsolatot ahol az önkielégítés még mindig jobb mint a szex?

Szar.

Egybe lenyelnéd a purhabot.

Ízléses fadoboz szaténbéléssel

Ebből könyvet kéne írni

Miért van az, hogy kimondom hogy pinaszőr, és elkezdesz csámcsogni?

Én meg meghalnék a mosolyodért

Akkortól számolom a szombat estéket amikortól megérkezel

Eddig nem hallgattam kvantumfizikát álló fasszal, de ezt is le lehet húzni a bakancslistáról

Érett felnőtt nő satisfyer játékkal benne

Furcsán irtózom az Univer termékektől

Kár hogy csak később jutott eszembe lefotózni azokat a pillanatokat amikre emlékezni akarok

Július 20. 0:25

Ezt a pillanatot meg kell örökíteni

Nem tudsz úgy lefeküdni egy 16 éves fiúval hogy ne szeressen beléd

A whiskeymet akarom.

Cumisüvegbe

Cataflammal

Tudod mit? Ez legyen a síromon

Szeretnék egy borzalmasan nyálas ajándékot adni, de minden keserű lesz a számban. Ferde az érzékelésem

Szeretlek

Én nem akarlak bántani

Ez is egy polaroid

Ezt is elfelejtettem

Bodyshamingeljük a fekvőrendőrt is

Kicsit túlzásnak érzem

Mert mindennek az eleje meg a vége a pénisz, meg az hogy hülye vagy.

Önvédelemből elkövetett lépcsőnszexelés

Felültet a laborasztalra és lesmárol

Attól hogy nem jó minden még nem szar minden.

Önvédelemből elkövetett belészeretés.

Ha bármi lehetnék az életben egy Soltész Rezső szám szeretnék lenni.

Vagy a fájdalom, vagy a sértettség.

De te még ágyban se voltál jó.

Nem tudok már olyat mondani

Amiről csak jó emlékem maradt.

Ha lenne egy kis eszem,

Akkor azokért sírnék akik jobbak nálad.

És hidd el, csak olyanok voltak.

Még a részfeladatokat sem értetted,

Sem belőlem, sem az élethez,

És ez az ami végtelenül szomorú,

Hogy te semmiben sem voltál a legjobb,

Csak hogy megtörj.

Ha lenne egy kis eszem,

Azokért sírnék akik jobban csókoltak,

Jobban szerettek, elfogadtak ahogy vagyok.

Akiknek elég voltam, a rosszabb formámban is.

Akik jobbak voltak az ágyban,

Finomabbakat főztek, szerették a szeretteim,

Akik jobban néztek ki, és soha,

De soha nem tettek megjegyzést az én megjelenésemre.

Ha most lenne egy kis eszem nem sírnék utánad,

Akinek nem is mindig állt fel,

És ritkán kívánt meg.

Ha minden részletre lebontom,

Még egy apróságban sem tudom elfogultság nélkül

Azt mondani hogy te.

Ha még egyszer a kozelembe jön egy ilyen,

Mindenki megérdemel egy bizonyos szintű szenvedést.

Neked ennyi járt.

Rá kell szolgálni a carson coma számokban talált megnyugvásra

Hogy hajnalban rólad írjak, hogy ne csak akkor

De főleg már csak akkor ha nem tudok aludni juss eszembe.

Tenni kell azért hogy tízezreket hagyjak a pszichológusnál

És az legyen a nyitómondatom hogy "hogy lehet túllépni egy szakításon?"

Aztán meg hogy felhozzunk minden ülésen, meg hogy érezzen valamit amit nem értek, meg ne értsen valamit amit érzek, meg ne értsem az egészet.

De neked ennyi járt.

Nem csak a vége kell, hogy fájjon.

Jónak kell lennie míg tart. Szívritmuszavaros maradandónak.

És valamiért nem számít hogy a végén már zavart az illatod,

Túl sok voltál ahhoz hogy túl tudjak lépni rajtad.

Ezt sem tudtam zsebretenni - ez egy ilyen tételmondat hozzád.

De neked ennyi járt.

Többet akárhogy csűröm-csavarom nem tudok kihozni belőled.

A felét sem érdemelted a fájdalomnak amit kaptál,

És már kellemetlen lenne nem túllépni rajtad.

Tudom, hogy többet ígértem, de ha te betartanád amit ígértél,

Nem is kéne azon gondolkoznom, mégis mennyi szenvedést érdemelsz.

Hogy te nem emlékeztél milyen engem szeretni,

Míg én töretlenül szeret(te)lek.

Nézd csak a régi képeinket,

Neked lehet majd eszedbe jut,

Engem meg úgyse kell emlékeztetni.

Az volt a fő bajunk,

Hogy én úgy szerettelek mint még soha senkit,

És úgy akartam veled élni mint még soha,

Amíg te próbáltad emlékeztetni magad

Ez miért is éri meg neked, de nem tudtad.

Ez volt a fő bajunk,

Hogy már annyira nem szerettél,

Hogy azt is megkérdőjelezem hogy szerettél-e valaha.

Ha el tudtad volna fogadni a tényt,

Hogy bárkiből ki lehet ábrándulni,

Akkor nem törtél volna össze.

Ezért nem tudom már, hogy valaha érezted-e úgy,

Ahogy a végén beismerten nem.

Mert ha valaha szerettél,

Akkor miért nem lehetett szólni,

Hogy bocsi,

Akkor felkeresnélek, hogy gyere haza,

Ölelj meg, és motiválj a vizsgára.

Ne beszéljünk semmiről többet.

Ha most nem lenne ekkora egóm,

Akkor szólnék, hogy szükségem van rád,

Mert nem tudom elviselni a stresszt,

És hogy téged is elveszítelek.

Ha nem lenne ekkora egóm,

Akkor elmondanám hogy napi egyszer eszek,

Már szebbnek látnál, fogytam 6 kilót,

Éjjelente alvás helyett hányok,

És már csak búvárfeleseket iszok.

Ha csak egy kicsit kisebb lenne az egóm,

Akkor könyörögnék hogy ne veszítselek el,

Sosem szeretnék rajtad kívül mást,

És olyan nő lennék melletted amilyet csak akarsz.

Megkérdezném hogy vagy, de félek jól.

Ha egy kicsit kisebb egóm lenne,

Akkor tönkremennék abban hogy szeretlek.

Mindent megtennék amit megtehetnék,

Elnézném amikor nem szeretsz,

Olyan nővé válnék aki főz rád, egyedül takarít,

Nem tart bulikat és megy el a barátaival,

Sosem csókol meg mást, vannak határai,

Tőled pedig csak annyit várna el, hogy szeresd.

Ha nem lenne ekkora egóm,

És felkeresnélek, akkor elvenném magamtól

Minden esélyét hogy kiderüljön,

Mennyire vagyok fontos,

És hogy szerettél-e az elmúlt fél évben.

Ha kevésbé lennék büszke,

Akkor letelepednék valakivel,

Aki nem tisztel, másba szerelmes,

Nem érdekli ha bánt, és nem bánja ha elveszít.

Akinek nem kell régi képeinket nézegetni,

Hátha eszébe jut milyen volt engem szeretni.

Folytathatnám reggelig, de

Ha nem lenne ekkora egóm,

Akkor a végén nem is lenne.

Mert sosem fogod megtanulni az értékem,

Ha én se hiszem el.

Attól szeretlek, és, pedig én józan vagyok,

"Gyere vissza hozzám légy szíves"

Azt fogja mondani amit te a vele történtekről.

"Hogy tehet ilyet valaki, te ilyet soha nem tennél."

Vigyázni kell mit teszel, nehogy összetörd.

Miközben módszeresen törsz össze engem.

Valaki majd azt fogja mondani, amit te mondtál a vele történtekre.

Valaki majd megbecsül engem úgy, ahogy te őt.

Nem te leszel az, és úgy, ahogy én nem akarom

Ugyanúgy nem akarja ő se

De már nem tudok újat mondani.

Menekülő utat kínálok,

Elfogadod?

Borzasztóan felháborít,

Hogy könyörögni kell hogy őszinte légy,

És így sincs tököd hozzá.

Hogy ahhoz hogy elhagyj, vagy harcolj értem

Az nem is igazán számít, csak tennél valamit.

Én veled akarom, te pedig nem akarsz engem.

Nem akkor leszek igazán gonosz ha szakítok veled.

Akkor, ha maradok. De úgy is én szenvednék inkább

Neked feleannyira se fáj mint nekem.

Téged nem érdekel mi lesz ha szakítunk.

Majd biztos rájössz, mit veszítettél.

Jobbat érdemlek.

Ezeket te mondtad.

Úgy szeretném, ha meggyőznél hogy akarod.

Ha harcolnál értem.

De ennél amit most csinálsz az is jobb,

Ha beismered hogy nem vagyok elég.

És elhagysz te.

Ne kelljen nekem meghozni ezt a döntést.

Ezért maradok. Még ne örülj, ez nem azt jelenti hogy romantikus leszek-

Csak kíváncsi vagyok képes lennék-e rá. Mert a maga szépsége mellett borzasztó szánalmas is.

Ez az egész poli dolog nevetséges, mert ez nem arról szól hogy valakinek való-e.

Csak így ki tudod élni hogy kurva önző vagy. Nem foglak sajnálni amiért te tönkre tudod tenni magad a szerelemért.

Főleg mert másért. És a földről se szedlek fel. Nem teszek már semmit.

Ez a nyár vagy arról szól hogy rendbejövünk, vagy arról hogy tönkreteszlek.

Vagy várj, én ezt nem tudnám megtenni veled- de akkor a faszért maradok?

Főleg ha én se hagynám neked. Szép baleset ez, én várjam ki amíg neked elmúlik a láng,

Pedig senki sem látja hogy mióta felkerült csak azt néztem

Mikor teszed vissza? Addig ne álljak fél lábon.

Úgy szeretnék írni valamit amiből érted.

Csak félszavak.

A - k - a - d

minden.

Egyes.

Olyan, mintha eddig az összes pasi csak azért jött volna,

Hogy tönkretegyen érzelmileg.

De te más vagy - mutattad az elején.

Sosem tennéd ezt velem.

Nem hazudtál, be kell vallanom.

Hogy mutatom hogy érzek?

Elmondom amit gondolok?

Mi a kurva életen baszod fel magad?

Szeretnéd hogy hazudjak?

Mondjam hogy ez tök oké?

Jobb is ha nem vagy itthon?

Mi a szart vársz?

Hogy a bare minimumért is megdicsérjelek?

Vagy akkor legyek hálás ha annyit se teszel?

Mert akkor kibaszott hálás vagyok.

Nem tudom miért haragszom rád, mikor nem is titkoltad.

Elmondtad, hogy a kapcsolat elején mindenki hazudik.

Hát neked ez olyan jól sikerült hogy szarabbul érzem magam melletted.

Hogy minél azt szerintem könnyen kitalálod.

Nyers vagyok? Vagy már elégettél és nem ízlik?

Akkor talán ezért vonz mindig az újabb falat.

De tudod mit? Edd meg amit főztél,

De az erkölcs nem ölel át éjszaka,

Visz el színházba, hagy ott csapot-papot ha szomorú vagy.

Az erkölcs nem visz el házibuliba,

Csókol meg úgy, ahogy eddig még senki soha,

Tesz veled dolgokat amik miatt lerészegedsz én még sohánál.

Az erkölcs nem jön veled boltba ha nem bírsz elmenni egyedül,

Támogat a másnapos mekizésedben,

Nézi meg veled a kedvenc filmed.

Az erkölcs nem mondja hogy szeret,

és nem rá gondolsz az összes szerelmes és szakítós számnál ami csak eszedbe jut.

Az erkölcs nem húz félre mikor senki sem lát,

És semmi olyat nem tesz veled amit bánhatnál,

De valamiért mégsem.

Ha lett volna lehetősége,

Nem szeretlek titeket.

Amikor nem hagytok szeretni,

És elveszitek az élményeket.

Lepellel nyomtok a földig,

És elzárjátok a kijáratokat.

Ilyenkor nem tudok menekülni,

Pedig az minden amit szeretnék.

Mintha az életem egy autó lenne,

És ilyenkor félreállna, bezárná az ajtókat

És kiabálna velem.

Mindig eltűnik hogy eredeti légy,

Mikor beléd szeretek.

Olyan ez mint a könyvek iránti rajongás-

Csak azt szeretem benned amilyennek látlak.

Már tudom hogy mit tesz velem:

Robban a szikra, mindenhol téged érezlek.

Érzem ezt a disszonáns boldogságot.

Mindig elkések. Vajon akkor is így szeretnélek, ha megélhetném?

Én csak vágyakozni vagyok képes.

Mind ugyanolyanok vagytok, ti,

Akiket a legjobban szerettem:

Rátok hangolódom, érintést várok,

Illatot érzek, ami nem csak a szobát tölti be

Téged nem szerethetlek teljesen,

Te ha tehetnéd se tennéd.

Talán ez az esetem: szeresselek jobban.

Ez a játék része- ahol az embert átvágták.

Ez nekem a szerelem- az izgalom, a játék,

Ne tévesszen meg a kezem remegése,

vagy a hogy a szám minden szünetemben lefelé görbül.

Ez nem a igazi, ez hazugság,

ez hamis. Hazudok.

Esküszöm, hogy vidám vagyok. Ilyenkor szoktam véresre harapni a számat,

és kimarni a saját bőröm.

Ezek örömkönnyek, vagy fogjuk

a hagymára. Csak hidd el.

Amikor virág vagyok:

Kinyílok, kivirágzom és megélem azt,

amit másnak nem telik hónapokba.

A november az én kései tavaszom, az,

ami tavasszal jött volna, de most ért

a szívemhez.

A november minden amit kihagytam akkor.

Minden, amit végül mégsem hagyok ki.

A szerelem, a mosoly, az elszórt hajgumik, a mit szeretnél szülinapodra.

A november rólad szól, a november a tavaszról szól.