Grenta

Ezért nem akarlak látni. Tűnj el.(már se kedvesen se csúnyán nem tudlak elküldeni.)Ezért inkább kérlek.. Menj el.. Hagyj békén. Többet ne találkozzunk..ne beszéljünk.

Fogalmam sincs mi van velem. Kínomban mosolygok, mindenkivel bunkó vagyok, eltaszítom az embereket magam mellől, sírok éjjel, nem alszom és nem is eszem. S folyton az öngyilkosság jár az eszemben.

~megölöd magad, majd szépen lassan mindenkit magad körül.

“Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked! Egy nap, amikor már továbbléptem… Hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. Hiányozni fog a mosolyom.. amikor minden ok nélkül őszintén rádmosolyogtam. Hiányozni fog a nevetésem.. és a közös nevetéseink. A viccelődéseink.., mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem… De még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. Sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. Idővel majd.. amikor rájösz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd, és mellettem maradj!… Akkor majd.. csak annyit mondhatok: Sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő!”