Az érzés amit a szívemben érzek,
csak vess véget kérlek, ez így nem élet.
Vétkeimet a lelkedre vetted, s úgy érzed,
léted nem okoz örömet ezzel magadat téped.
…
Néha már észre sem veszem hibáid,
Akárcsak a távolság, a szerelem, mely formálja a hiányod.
Ott várj rám, ahol életed megérint,
És én boldogan hallgatom, majd ha kettőnk mondáját mesélik.














