This is literally for two people on this Earth, only. But have my bad attempt at translating Arthur Lesters poem about his parents death to hungarian:
Találkozásunk nem tiszta emlék,
Nem Ăşgy ismertelek mint most Ă©pp,
Tisztára törlöd a szemem
És fésülöd borzos hajam.
Hazudnék, ha azt mondanám kapcsolatunk nem tiszta.
Fiatalságom, gyászom, sĂrotoknak nem titka.
Hanyag lennék azt mondani köztünk nem volt szeretet.
Nyugalom, kis böket, de sosem nagy löket.
Emlékszem néhány este szükségem volt rád.
Kimásztam ágyamból és mindig tárt karod várt.
Köztetek fekve, ahogy a szeret adott esti hadamnak nyugvást,
Sosem voltam ily védett, és mégis hideg, és sivár.
Emlékszem időkre mikor emelt fővel léptem pályára.
Egy kisfiú, Arthur, és rajta anyja drága ruhája.
Csak apa kacagott. Anya te hátraléptél,
De mikor ő is beszállt, már te is nevettél.
És ott az emlék mikor hirtelen találtuk magunk esőben.
Anya, apa, Ă©n, mindegyikĂĽnk nedvesen.
Habár a kedvünk rossz volt,
Anya talált egy helyet megszáradni.
Egy képzeletbeli kisbolt,
Ahol a menĂĽ tenger pite Ă©s jelly.
Mostmár nem vagytok itt. És nem tudom a hiányt szavakba önteni.
Egy lyuk a te alakodban, ami nem akar betelni.
Még mindig van esténénk egy fiú, akinek szüksége van rád.
De mikor keresve sétál hozzád, üresen áll az ágy.
Bár lenne valaki, hogy mondja a fiúnak, hogy nyelje le az utálatot.
Hogy bármi amit mondott volna, nem változtatná a sorsot.
SzeretnĂ©m ha ez a valaki te lennĂ©l, ahogy ez ĂrĂłdik.
A fájdalom velem marad, de majd egyszer
tangentwithtanner
janainaart
blakekathryn
ellievsbear
gummygunk
