lora

Nem féltem elmondani, hogy szeretlek. Csak féltem azt hallani, hogy te nem.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Ahhoz, hogy szeressek valakit, először is csodálnom kell őt, csodálnom és tisztelnem kell.

Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb.

Minden beteljesületlen szerelem egy kicsit védettebbé tesz a következővel szemben.

Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy.

- Emlékszel, amikor megkérdezted, kit szeretek a világon a legjobban?- kérdezi és az ajka néhány centiméterre van a számtól.

Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.

Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly` hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te lennél. Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél. Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél. S akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél.

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.