Vannak napok amikor kurva nehéz. Amikor semmi nem jön össze. Mindenki ismeri mår ezt az érzést. Mindig magamban keresem a bajt.. 'mit rontottam el?' 'hogy csinalhattam volna måsképp?' jobban..
Akkora hĂŒlye vagyok.
Van ami nem mƱködik, de miattam nem mƱködik mert nem lĂĄtom, hogy mĂ©rgezĆ vagyok, hogy megölöm a dolgokat, tönkre teszem Ćket..
Van bennem egy ĂĄllandĂł frusztraltsag es feszĂŒltsĂ©g, egy hogyanlehetnĂškjobb.. Magamban kellene keresnem a vĂĄlaszt, vagy csak elfogadnom önmagam Ă©s vegre bĂŒszke lenni magamra, hogy igen, ez vagyok, 24 Ăšves, fĂŒgglen, "szĂ©p" .. De amikor magamra gondolok egy. 24 eves, ahhoz kĂ©pest, hogy fĂŒggetlen, magabafordult csodtomeget latok, aki ĂĄllandĂłan depresszĂv Ă©s szĂŒrke..
HĂĄt ez van..
