- Azért fura, nem? - kérdeztem rá.
- Mármint mire gondolsz? - kíváncsiskodott.
- Erre az egészre, az emberekre, a szerelemre. Egész életünkben egy személy után kutatunk, akivel majd megöregedhetünk. Mi van, ha mire megtaláljuk megöregedünk? Mi van, ha olyannal éljük le az életünket, akit nem szeretünk annyira, mint ő minket? - álltam meg vele szemben.
- Fura lány vagy te, ezt tudom. De azt is tudom, hogy nem irányíthatunk minden. Tudom, hogy holnap kedd lesz, sőt azt is tudom, hogy feltehetőleg esni fog - itt már minketten nevettünk.
- Oh, és azt is tudom… - sétált velem szembe.
- … hogy gyönyörű vagy. - mosolygott rám.
- Szeretlek, és nem akarom hogy elmúljon. Félek, hogy nem én vagyok neked az igazi. Nem akarom, hogy elhagyj. - probáltam visszanyelni a könnyeimet.
- Gyönyörűm, mi együtt fogunk megöregedni és bingózni. Ne félj, nincs mitől. Szeretlek. - majd megcsókolt és újra meg újra a fülembe súgta. Ő és én öregen, együtt. Szebbet el sem tudnék képzelni.
- Akkor majd 70 évesen is együtt járunk piacra? - vigyorogtam rá.
- Még szép. Te süket leszel én félig vak, egy élmény lesz a járó kelőknek minket hallgatni. - próbált komoly arcot vágni, kevesebb több sikerrel. Inkább kevesebb.
- Tuti, hogy összefogunk veszni közben. - simogattam meg az arcát.
- Oh, nem is egyszer. Viszont amíg te egyedül hagysz és elmész duzzogni felkészülök a békülésre és elugrok a patikába Viagráért. - már ő sem bírta és együtt nevettünk.
- Ennyire biztos vagy, hogy kibékülünk? - kérdeztem.
- Abban vagyok biztos, hogy nem tudok nélküled élni.- puszilta meg a homlokom.
- Te kis erekció zavaros. - pusziltam meg az orrát.
pixelskylines
germansingergirl
2087
prguitarman
titsay
gamechangershow
