Kitépem szívem és a kezedbe adom

Ez csupán piacképességet jelent.

Tudod mi a szép?

Az öntudat.

Amikor befejezed végre a hisztit, kivágod a hamis tükröt a fenébe, és élni kezdesz. Nem érdekelve ki mit gondol majd rólad, kinek kell majd megfelelned, hanem megtalálva magadban a szépet, és abba kapaszkodva élsz tovább.

Mert az erő tesz széppé.

Amikor tudod ki vagy, mit akarsz és a bizonytalanságot is barátoddá fogadod, mert érzed, szükséged van rá.

Mint ahogy szükséged van mindenedre.

A ráncokra, amik barázdát simítottak az arcodra, mert küzdöttél és néha bizony elbuktál, az ősz hajszálra, amikért kőkeményen harcoltál, egyenként.

Mert erős vagy, mert képes voltál felvenni a kesztyűt, az élettel szemben, az életért, és felálltál, ha kellett ezerszer, na ez látszik most rajtad.

Ez tesz széppé, egyedivé, ez és semmi más.

És igen, tetszik vagy sem, szép vagy logó mellel, striákkal, az éveiddel, na azzal a legszebb.

Nő vagy.

Aki élt és ma is él.

Látod mi lett belőlem? Egy szomorú huszonéves, aki nem találja a helyét a világban, nem leli örömét semmiben.

Látod?

Kívül állni magamon,

annyit tesz,

hogy nem tudom az állandóm.

Valami volt és valami lesz.

De a jelenben hol vagyok?

- anya sem keres.

Belülről: menekülök, rothadok,

kívülről: nem fiatal, sem fess.

Keresztutak metszete, vakablakok.

- hátrafelé mégsem mehetek...

De, ha kívül vagyok magamon,

ki mozog még a testemben?

És eleve mi mozgathat,

ha minden második lépésem; elesett.

Védjegye e korszaknak;