MiĂłta kĂ©szĂŒlök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talån, s csupån a lényeget.
De nyĂŒzsgĆ s ĂĄradĂł vagy bennem, mint a lĂ©t,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kĆben a megkövesĂŒlt csigahĂĄz.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenĆ kis ĂĄlmokat vadĂĄsz.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
Ăs holnap az egĂ©szet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
mĂg csont marad belĆlem s nĂ©hĂĄny hajcsomĂł.
FĂĄradt vagy s Ă©n is Ă©rzem, hosszĂș volt a nap, -
mit mondjak még? a tårgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint szĂnarany golyĂł ragyog a teritĆn,
s magĂĄtĂłl csendĂŒl egy ĂŒres vizespohĂĄr.
Boldog, mert vĂ©led Ă©l. S talĂĄn lesz mĂ©g idĆm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vår.
Az ålom hullongó sötétje meg-megérint,
elszåll, majd visszatér a homlokodra,
ĂĄlmos szemed bĂșcsĂșzva mĂ©g felĂ©mint,
hajad kibomlik, szĂ©tterĂŒl lobogva,
s elalszol. PillĂĄd hosszĂș ĂĄrnya lebben.
Kezed pĂĄrnĂĄmra hull, elalvĂł nyĂrfaĂĄg,
de benned alszom én is, nem vagy mås vilåg,
S idåig hallom én, hogy våltozik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hƱs tenyeredben.