Déli 12 óra 55 perc. - Tessék, édesem, edd meg a vacsorád és nézd a mesét. - egy fél mogyóróvajas szendvicset tettél a négy éves fiad, Graham elé, kis tányéron, szÅ‘lÅ‘vel és almaöntettel. Már pontosan nyolc és fél hónapos terhes voltál a második gyermekeddel és minden nap iszonyúan kivánós is. Mindegy, hogy tonhalsaláta, banános pudding, vagy müzli gyümölcsökkel, mindig valami amit Ashton vagy az anyukája készÃtett el számodra. Most például a kesudiót kÃvántad meg. Fogalmad sem volt, hogy miért pont kesudió, hiszen nem is szeretted a mogyoróféléket. De mindenki mindig azt mondja, hogy soha ne állj ellen a kÃvánósságnak. Visszasétáltál a konyhába, átkutattad a szekrényeket, remélve, hogy találsz majd valami mogyorófélét, ami csak arra vár, hogy megedd. De persze, semmit sem találtál. - SzÃvem, ez volt a lehetÅ‘ legjobb szunyókálás! - Ashton gyorsan adott egy puszit Grahamnek, majd odament hozzád. - Mi a gond? - Nem tudom miért, de nagyon kÃvánom a kesudiót. - De te nem utálod a mogyoróféléket? - De igen! De mindenki azt mondja, hogy soha ne álljak ellen a kÃvánósságnak. Ashton eltűnÅ‘dött, majd a kamrához lépett: - Megesküdnék, hogy volt még egy üveggel... Lábujjhegyre állt, félresöpörve pár csomag chipset meg kekszet, olyan kupit hagyva, amit majd valószÃnűleg te fogsz eltakarÃtani. Nemsoká elégedetten elmosolyodott, majd a kezedbe adott egy bontatlan üveg kesudiót. - Ezt Calumnak vettem, mert nem bÃrja ki enélkül, de tessék. Felsóhajtottál, kivettél egy-két darabot, majd Ashtonra néztél: -Mindent vagy semmit. A szádba teszel egy-két darabot, épp annyit, hogy ne hányd ki. - Nem tudom, hogy én vagy Harper, de nagyon szeretem ezeket. - Nem tudtad elkülönÃteni a kellemetlen Ãzt, de ez az amit a kislányod szeretne, és amit szeretne, azt meg is kapja.
germansingergirl
blakekathryn
s-u-f-j-a-n-s-t-e-v-e-n-s
gamechangershow
