nagyon durva élményem volt, ami alapjaiban írta felől egy rakás koncepciómat a világról. tegnap vásároltam valamit (eleve nagyon nehezen vásárolok dolgokat, ha nem könyvről van szó, mindig addig halogatom, amíg lehet és az utolsó pillanatban is rossz szájízzel látok neki). nade tegnap sok hónap halogatás után rászántam magam, hogy megveszem: egy átalakítóról van szó, ami összeköti a laptopom egy monitorral, ami itt porosodott évek óta kihasználatlanul. na és, most jön a csavar, miután megvettem egy bestbyte-ban és hazahoztam, kiderült, hogy nem jó, csúnya, rózsaszín-kásás lett tőle a kép, nem segítettek a beállítások sem. utánaolvastam és kiderült, hogy van ilyen, nem minden átalakító működik ugyanúgy, ez a típus bár papíron jó kéne legyen, de nem fog megfelelően működni
most válik durvává a sztori, mert úgy döntöttem, hogy akkor visszaviszem. soha nem vittem még vissza semmit (ez azért lehet, mert utálok vásárolni, és a végén alig veszek meg valamit, ezért kevesebb a csalódás is), és ugyan tudtam, hogy a törvényi keretek velem vannak, hogy x napon belül kötelesek cserélni, de ezt nagyon gyenge háttérnek éreztem. végeláthatatlan vitára, kellemetlenkedésre, faggatásra, dokumentumhalomra és hetekig tartó ügyintézésre készítettem fel magamat, illetve arra, hogy szemlesütve kell majd magyarázkodnom, miért voltam akkora fasz, hogy rossz terméket vittem el
na és ehhez képest jött a döbbenet: nem kérdeztek semmit, nem volt kioktatás, borzasztó kedvesen átvették, adtak papírt, pénztárból pedig kaptam a pénzt, érkezésem után három perccel már távoztam is a teljes összeggel. annyira meg voltam lepve, hogy azóta is valami csapdára számítok.
elképesztő világban élünk!
yousharknotpass
2087
