Csillagpor

I never met a floral stand I didn’t love. NEVER. | insta 

Akartam hozni egy verset, ami feldobja az estét.

Rímel, meg tartalmas, meg minden – és persze vicces is, hogy szeressék, pontosabban: szeressétek. Hogy ha már létünk úgyis sivár majd én, mint egy túlbuzgó séf, aki nem csak a cetből, de Jónásból is szusit csinál, elmondok mindent, ahogy kell. De úgy, mintha egyenesen a Koránból olvasnám. Vagy beférne a Tórába. Mert bár imádom, én nem vagyok becserélhető Kőhalmi Zoltánra. …én az leszek aki belecsap, és szétszaggat hatból tíz húrt, rezzenetlen arccal, mint egy Clint Eastwood.

Így terveztem. Meg azt, hogy a feszültségről szól majd. Mármint a vers.

A feszültségről, amitől nem tudsz aludni. Mert még a cigid dobozán is egy hulla van. Alatta meg egy fekete felirat: Pécsi Dohánygyár zrt. took a photo with Instagram. A feszültségről, ami mint egy tévedésből a gyomrodra tett peacemaker, csak küldi a jelet. És mindenben ott van. A szerelmedben, aki hajnali 1kor felhív zokogva, hogy tejbegrízt eszik és épp most, épp erről jutott eszébe, hogy nem bírja tovább. Te meg beszélgetni próbálsz: hogy érted azt, hogy menjek a faszomba? És a barátaidban. Hogy miért állnak veled szóba egyáltalán, mikor néha még saját magadat is irritálod. Meg abban is, hogy te miért állsz szóba olyanokkal, akik elárasztanak azzal, h egy kvíz szerint Pokemonnak kéne lenniük. Azért, hogy összekoldulj egy pár piti lájkot? Meg hogy elég jó vagy-e. Mert ugye itt nyilván mindenki tehetségesebb nálad… Pontosabban dehogy. Hát mind tehetségtelen barom. És e két pont között ingázol. Hogy mondani kell, vagy jobb, ha kuss van. Hogy meddig fogsz még tetszelegni ebben a „mindenkinél kisebb”-ségi komplexusban.

A feszültségről, hogy annyi a jövőképed, hogy életvitelszerűen várod a hétvégét, bár azt se tudod minek, és azt nevezed szabadságnak, hogy begandzsázol, aztán jengázol egyet péntek éjjel erkölcsileg. Erről szólt volna a vers. Ez a feszültség. A mértéktelen hülyeségért osztott kossuth díjak. A radióaktivra hugyozott kapualjak. Az olcsó megoldások nyakig érő, híg leve. Ez a Budapest nevű gyanus anyajegy, amibe nem tudni, mikor halsz bele.

A havi 47 ezer. A fekete Audi – konvoj. A nyeregben hátrafelé cigányozó meg zsidozó hazafiak, akik készséggel megmondják, mit gondolj. Az iPhone 5höz imádkozó konzumzombik, a limóból rád integető Cristofel, (megtörtént) a nőjét túl hangosan rommá baszó szomszéd, meg a boltban belédkönyöklő nagymuter. A csajodat ölelgető lárvaszerű expasija. A telefonodat összerakó kínai kislány pink masnija. A járdán illegalitásban meghaló koldus és a mellette műszemüvegben elsétáló hipster. Egy civilizációellenes civilizáció. Erről a feszültségről akartam. Vagy talán csak ennyit: te, egy ekkora kibaszott cirkusz közepén hogy lehetsz mégis ennyire egyedül?