Jóra fordul minden, hidd el. Egyszer.

Ne hagyd elsétálni azt az embert, aki üvöltve sír a puszta hiányodtól is..

Mi lenne veled, ha egyszer észrevennéd azt hogy mennyire bántó a viselkedésed?

Az az érzés... az a szorító érzés amit érzel a mellkasodban a belső nyomás miatt....

Most annyira beszélnék veled. Órákon keresztül, beszélgetni mindenről, néha nevetve, néha pedig elkomolyodva. Csak te és én. És a gondolataink. Semmi más.

Legszomorúbb, hogy hosszabb ideig fogok emlékezni rád, mint ameddig ismertelek…

Egyszerűen csak hiányzik a törődés, a szeretet, hogy mellettem legyen valaki, és érezzem, hogy igazán fontos vagyok neki.

Utálom azt érezni, hogy csak nekem számít.

Ha tudtam volna előre, hogy ilyen fájdalmas vége lesz.. Akkor is belevágtam volna.

Neked tényleg nem jelent semmit az egész?