Imperfectly Perfect

Újra iszok, hisz mondhatni az egész kibírhatatlan már, ami bennem van...

minden hétvégén a földig inni magad, mert megöl a tudat hogy nem vagy elég

csókolj meg és idézzük fel , hogy milyen jó is volt régen

sajnalom anya, visszaestem.

Csak eddig kellett volna kibírnod, de neked az utolsó pár méterben felkellett adnod, jobban mondva az egész kapcsolatunkat eldobnod mintha az elmúlt másfél év neked semmit sem jelentett volna…

Fáj meg minden de még mindig tűzbe mennék érte.

És megint ott vagyok hogy egyedül maradtam a fájdalommal.

Még mindig reménykedek

Mit meg nem adnék azért ,hogy vissza mehessek 1 napra, amikor még teljes szívből,őszintén szerettük és féltettük egymást

Lelkileg halott lettem,mert az érzéseket kiöltétek belőlem. Undorodom tőletek..

csak elszeretnék tűnni, megszeretnék szűnni.

Egyre inkább nehezedik a levegővétel és egyre jobban feszül a mellkasom. Épp ésszel bírhatatlan az amit érzek..

Tudtam, hogy fájni fog de nem gondoltam volna, hogy ennyire

Nem akarom engedni magamnak,hogy ennyi könny hagyja el a lelkemet.. Félek attól,hogy valaki meglátja majd,és rá fog jönni; “..soha sem voltam erős.”