Barinőm

Remegve várom mikor jön

Ne hagyd, hogy elveszítselek!

csak még volnál...

az ősz mindig elbizonytalanít önmagamban évről évre így van a világról való tudásomban megrendülök nincstelenné tesz világtalanná futásom lelassítja gyalogoltat majd megtántorít nevetésem hümmögéssé torzítja fokozatosan szótlanná tesz állandó várakozásra ítél valamire ami nincs a lehetetlenre a nem létezőre és így elviselhetetlen boldogtalanságra az ősznek így manipulatív hatalma van szeretet helyett szédülést szül túlérzékennyé tesz rávilágít arra a valakire aki tudtommal nem vagyok nevetség tárgyává teszi olvashatatlan kézírásom kapcsolataim újraértelmezteti az utcán felöklel a boltban sírásra kényszerít az ősz mindig elbizonytalanít önmagamban

Le kéne cserélni az utcát, mert unom lépteim, árnyékom - komolyan nem tudom, mért nem hagy békében, rám ragadt, mért követ. Le kéne cserélni homályos tükrömet - nem tűröm már tovább, hogy visszapofázik -, hajamat hosszabbra, mert néha hiányzik, buszon a tömeget, elnéznek mellettem, boltban az eladót, nem bízik meg bennem, testemet újabbra, hiányom magányra, sok üres üveget kajára, dohányra, ragrímeimet is valami egyébre, tessék, tán elég lesz: szalonna, egérke. Le kéne cserélni az egész világot, vagy csak ezt a rohadt sokéves kabátot.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.