para-paplan
16 hónapja vagyok vegan, úgy érzem, igazán kevés dolog van már szerencsére körülöttem, amit ne cseréltem volna erőszakmentes alternatívákra. A közelmúltban eljött az ideje végre a paplanom tollmentesítésének is, ami hihetetlen felszabadító érzés. Nem volt egy gyors menet, elég sok használaton kívüli, hagyományos paplanunk van ugyanis a házban. És miért is kellene venni még egyet paplan nagyhatalomként?! Meg kellett értetnem tehát, szép lassan elfogadtatnom, miért is szeretnék másikat, miért borzasztó horror vegánként 1-1 kósza tollpihe szomszédságában ébredni reggelenként.
Következő társprojektem a nagypárna lesz, bár igazából nem vagyok egy nagy, párnás alkat, simán megvagyok nélkülük is - bár olvasáskor például egészen praktikusak, hogy ne vágja szét a kanapé széle a hátam, de ebben ki is merült nálam leggyakoribb funkciójuk, ha nem is az egyetlen. Hogy bírtam ki így eddig? Nálam az átállás is mindenevőről vegára, majd vegáról vegánra egy út volt, folyamatos változás. Nem csettintésre történt semmi, átmenetekre, kompromisszumokra volt szükségem folyamatosan. Nem hiszek abban, hogy egy rituális tollpaplan égetésnek, majd utána plédben való fagyoskodásnak több értelme lett volna. Egyszerűen most jött el ennek az ideje. Lehetséges, hogy ha csak magamra hagyatkozhatom, én már határozottabban odaléptem volna, a családomnál viszont most érett be és kapott zöld utat a dolog. Bónuszként meg tisztulhatott a karmám is.
Ha valakinek nem lenne világos, mi is a gond a tollal bélelt paplanokkal, párnákkal, kabátokkal, azoknak ajánlom google-zásra a PETA néhány releváns anyagát. Ne evés előtt / mellé nézzétek.
