Ausztriában tatárjárásról beszélnek a kint dolgozó magyarok miatt
Történelmi csúcsot döntött a külföldi munkavállalók száma Ausztriában, és hónapról hónapra több a szomszéd országban dolgozó magyar is. A május végi tartományi választásokon kampánytéma lett az idegenellenesség, bár az ott dolgozó magyarok ebből keveset érzékelnek. Sokan úgy is elégedettek, hogy diplomás karrierjüket hátra hagyva felszolgálóként keresik meg korábbi fizetésük többszörösét.
Ausztria lett az ígéret földje sok magyar számára. A Sopront Ausztriával összekötő úton reggel és este is csak lépésben haladnak az autók, a volánnál olyanok ülnek, akik a jobb megélhetés reményében akár órákig is hajlandóak araszolni. A határ mentén már van olyan település, ahol rendkívüli intézkedést is be kellett vezetni a nagy forgalom miatt: az Ágfalva és Somfalva (Schattendorf) közötti keskeny kis utat zárták le március 31-től a reggeli és az esti csúcsforgalom idejére (reggel öt és nyolc, illetve délután négy és hét óra között). A település internetes oldalán az olvasható, hogy ebben az időszakban csak gyalog vagy kerékpárral lehet átmenni Somfalvára, kivéve hétvégén és ünnepnapokon.
Az ingázók ügye kampánytéma volt a május utolsó napján megtartott burgenlandi helyi választásokon is. A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egyenesen tatárjárást emlegetett a magyar vendégmunkásokkal kapcsolatban, és sürgette a 2007-ben eltörölt határellenőrzés visszaállítását, kamerarendszerrel és elektronikus riasztórendszerrel együtt. Ezekkel és úgy általában az ehhez hasonló idegenellenes üzeneteivel az osztrák populista párt minden eddiginél nagyobb népszerűségre tett szert: Burgenlandban a szavazatok 15 százalékát, Stájerországban pedig a 26 százalékát hozta el. A magyar munkavállalók szempontjából nyilván a párt burgenlandi térnyerése a fontosabb: Ausztria legkeletibb, Magyarországgal szomszédos tartományában a helyi kormányba is bekerülhetnek az FPÖ képviselői.
Móni Sopronból jár dolgozni egy határ menti kisvárosba. Korábban egy Pest megyei városban lakott, Budapesten dolgozott, vágó volt, vezető kereskedelmi csatornáknak dolgozott, rengeteget. „Munkám volt bőven! Adódott egy jó lehetőség, megkerestek, hogy volna-e kedvem vágni egy reklámcégnél, és igent mondtam. Nem sokkal keresek többet itt, mint otthon, otthon is elég jól fizettek, viszont csak 8 órát dolgozom egy nap a 14 helyett.” Az ő helyzete kicsit más, mint sok Magyarországról Ausztriába ingázó magyaré: nem pályázott az állásra, nem kilincselt érte, hanem hívták a munkára.
“Otthon se hitelem, se kötelezettségem, otthagytam csapot-papot, és ahogy gyermekes barátaim mondták, meguntam a játszóterem, és kerestem magamnak egy másikat.“
Móni így egy vezető ausztriai médiavállalatnál lett vágó. Heti öt napot dolgozik, hétfőtől csütörtökig 8,5 órát, pénteken pedig 4,5 órát. Minimális a túlóra, van fizetett szabadság, 13. és 14. havi fizetés, és most már ő is tudja, mi az, hogy ünnepnap, mert Ausztriában megtanulta.
Sopronban lakik, albérletben, azért ott, és nem Ausztriában, mert jobban ismeri a várost, ahol egy ideje óriási a kereslet az ingatlanok iránt. Az interneten is elérhető hirdetések szerint egy kétszobás panellakásért 17 millió forintot is adnak, nem ritka a 400 ezer forintos négyzetméterár sem. Aki pedig lakást szeretne bérelni, attól 500 eurót is elkérnek havonta. „Akad 300-400 euróért is kiadó lakás, de az lepukkantabb annál, ahol én lakom, az egy vadiúj lakópark, tele ingázókkal, még fel sem húzták az épületet, de már elkeltek benne a lakások.” Ha Móni Ausztriában lakna, jóval többet kellene fizetnie előre, 4 havi kauciót, nagyjából 2000 eurót kérnének, plusz 1500 euró közvetítői díjat.
Így viszont 60 km-re lakik a munkahelyétől, 45 percet autózik oda és vissza, kivéve, ha kifogja a reggeli vagy az esti csúcsot, akkor ennél is többet. „Bő egy órával kell kalkulálni, körforgalmak vannak, csak lépésben lehet haladni, de megéri, különben nem csinálnám” – mondja.
Ausztriában sincs kolbászból a kerítés
Nem mindenki vállalja a fárasztó utazgatást Magyarországról Ausztriába. Tamás szabadúszó sportújságíró Bécsben, korábban vezető magyarországi rádióknál dolgozott, mégis felmondott, hogy a határ túloldalán újrakezdjen mindent. Egy internetes hirdetésre jelentkezett nagyon jó német nyelvtudással. Ma már több helyen is dolgozik, írott sajtóban és internetes tévénél egyaránt, és egyelőre esze ágában sincs visszajönni.
„A médiában nagyon nehéz elhelyezkedni, pláne, ha az ember nem anyanyelvű. De egy gyakornoki állással többet keresel, mint otthon. Ha pedig alkalmi megbízásokat tudsz vállalni egy osztrák médiumnál, egy hét alatt megkeresed azt, amit Magyarországon fél év alatt.”
A magyarok vannak a legtöbben
Nem véletlenül vonzza az ország a külföldi munkavállalókat, és nem csupán a magyarokat. Egy év alatt, májustól májusig számolva 25 399 emberrel több munkavállaló dolgozott Ausztriában, csakhogy ez szinte kizárólag a külföldiek beáramlása miatt történt: az ottani érdekvédelmi szervezet (Hauptverband der Österreichischen Sozialversicherungsträger) adatai szerint a külföldi állampolgárságú alkalmazottak száma 25 335 fővel nőtt.
Ez pedig azt jelenti, hogy a 3,525 millió munkavállalóból ma már nagyjából minden hatodik külföldi, és minden kilenc külföldiből nagyjából egy magyar, amivel az Európai Unióhoz később csatlakozott kelet-európai, kelet-közép-európai országok között listavezetők vagyunk.
A külföldi munkavállalók száma egy hónap alatt is jelentősen emelkedett: 4446 fővel. Egy év alatt pedig 5326 fős a bővülés, pedig az osztrák állami média, az ORF szerint a külföldiek alig több mint a felét keresik az osztrákokénak. Míg ugyanis a hazai munkaerő átlagos órabére 15 euró, addig a külföldiek, köztük az ingázók, 8 eurót kapnak. Mégis ugyanannyira elégedettek, hiszen még ez is a kétszerese annak, amit otthon keresnének.
Éva szintén magyarországi újságírói munkáját adta fel, hogy Ausztriában dolgozhasson, igaz, ő elhagyta a pályáját, felszolgáló lett egy apartmanházban. „28 évesen döntöttem úgy, hogy na, nekem ebből most aztán elég, el innen, bárhogy és bármennyit dolgoztam, nem jutottam egyről a kettőre, a sok munka mellett gyakorlatilag nullára jöttem ki hó végén.”
Mivel Éva soha nem dolgozott más munkakörben, csak újságíróként, olyan munkát keresett, amihez nem kellett képesítés, így jött szóba a vendéglátás. „Sokáig kerestem az interneten is munkát, de végül egy ismerősömön keresztül sikerült kijutnom a párommal együtt, én felszolgáló voltam, ő konyhai kisegítő, de persze mindent csináltunk.”
Egy nyári szezont dolgoztak végig Ausztriában, Éva szerint megérte, ketten 3 millió forintot kerestek, plusz a borravalók. Végül mégis hazajöttek, mert úgy látták, hogy
“kint is úgy érdemes hosszú távon lenni, ha van egy jó, keresett szakmád.“
Éváék egyébként semmit nem éreztek abból, hogy az osztrákok esetleg rossz szemmel néznének a magyarokra. Főnöke kifejezetten csak magyarokkal dolgoztatott, mert azt mondta, hogy nagyon jó, szorgalmas és megbízható munkaerő, visszavárja őket, Éva pedig vissza is menne. „Itthon sincs rossz dolgunk, nem panaszkodom, de én simán visszamennék, ott az számított, hogy elvégzed a munkádat, vagy sem.”
Sokan sok pénzért ingáznak
A hazai statisztikai adatokból nehéz naprakész információt szerezni. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan nemrég publikált egy elemzést a külföldre ingázó magyarokról, ám ez a két utolsó népszámlálás adatait veszi alapul, vagyis a 2001 és 2011 közötti képet mutatja. A tendencia azért ebből is kirajzolódik:
A külföldre ingázó magyarok száma 2001 és 2011 között az 5,2-szeresére, 27 ezerre emelkedett (az ausztriai adatokból láttuk, hogy 2015 májusában ennél jóval több, 68 ezer ottani magyar munkavállalót tartottak számon).
Az ingázó magyarok Jellemzően Ausztriában dolgoznak (83 százalék) a hazainál jóval magasabb bérszínvonal miatt.
Főként a nyugati határszélen, ezen belül is a két országgal határos Győr-Moson-Sopron, illetve Vas megyében élnek, innen utaznak oda és vissza.
Döntő részük fiatal, 30–39 év közötti.
53 százalékuk házas. A férfiakat – a hagyományos családfenntartó szerepből következően – a család mellett is nagyobb mobilitás jellemzi, míg a nők inkább gyermekükkel egyedül maradva, a jobb megélhetés reményében kelnek útra.
A férfiak között több az alacsonyabb végzettségű, jellemzően szakmunkás, míg a nők 44 százaléka érettségizett, 23 százalékuk pedig diplomás.
Hiába vannak egyre többen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező ingázók, a magyaroknak továbbra is inkább az alacsonyabb végzettséget igénylő állások jutnak Ausztriában: döntő részük fizikai munkát végez, csaknem harmaduk ipari, építőipari, több mint ötödük kereskedelmi, szolgáltató munkakörben dolgozik, míg a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők az ingázók 12 százalékát képviselik.
Nőtt ugyanakkor az egészségügyben dolgozók és a háztartási alkalmazottak aránya: az egészségügyi munkát végző, ingázó magyarok aránya 14-szeresére, a háztartási munkát végzőké pedig negyvenszeresére emelkedett.
(via vs.hu)
kövess minket a facebook-on is: facebook.com/ujschag
