#turul

Ven_dash

"Orbán: Elnök úr! Köszönöm a lehetőséget a beszélgetésre. Jó egészséget és minden jót kívánok önnek a születésnapja alkalmából! Azért hívom, mert tegnap beszéltem az amerikai elnökkel. Azt mondta, hogy az amerikaiak szeretnének szervezni egy orosz–amerikai találkozót Budapesten, ami nagy örömmel tölt el engem. Szeretném kideríteni, hogy ez megvalósítható-e.

Putyin: Jó napot, Viktor! Nagyon örülök ennek a hírnek. Valóban beszéltünk tegnap az amerikai elnökkel, ő vetette fel egy ilyen találkozó ötletét. Időszerű és hasznos kezdeményezésnek tartom. Megállapodtunk abban, hogy először az embereink találkoznak. Az elnök megnevezett néhány embert a csapatából.

Az első szakaszban valószínűleg a külügyminisztereink – Rubio és Lavrov – fognak találkozni. Ők fogják meghatározni a közös munka jellegét, és a szélesebb körű együttműködés kereteit. Trump elnök említett néhány embert, akikkel fel kell venni a kapcsolatot: Vance alelnököt, Rubiót, Witkoffot és másokat. Ezt követően meg kell

határoznunk a megfelelő képviseleti szintet.

Donald szerint Budapest alkalmas helyszín erre a találkozókra, mert Orbán Viktor mindkettőnk barátja.

Egyetértek az amerikai elnök értékelésével és a budapesti találkozóra vonatkozó javaslattal. Ha Önnek, miniszter úr, bármilyen kifogása van, továbbra is élhetünk a vendégszeretetünket kifejező szándékkal. Rubio még nem lépett kapcsolatba Lavrovval, de tudom, hogy ma egyeztetni fognak. Amint meghatározzák a dátumot, a külügyminiszterük is bekapcsolódhat, hogy beszéljen a kollégáival és kidolgozzák a részleteket. Természetesen én, kedves Viktor, mindig az Ön rendelkezésére állok. Köszönöm.

Orbán: Vlagyimir, először is ez nagy megtiszteltetés számunkra. Természetesen barátok vagyunk. Barátságunk 2009-ben kezdődött, amikor fogadott a szentpétervári könyvtárban. De tegnap barátságunk olyan magas szintre emelkedett, hogy bármiben segíthetek. Van egy történet a magyar mesekönyvekben, amiben egy egér segít egy oroszlánnak. [Nevetnek.] Készen állok arra, hogy azonnal segítsek. Jó, hogy újra találkozhatunk, mert a covid óta nem voltak rendszeres találkozóink, a világjárvány előtt szinte minden évben találkoztunk. Nagyon örülök, hogy újra személyesen találkozhatunk. Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok.

Putyin: Nagyon köszönöm. Nagyra értékelem a kapcsolatunkat.

Orbán: Régóta örülünk ennek. Minél több barátot szerzünk, annál több lehetőségünk van ellenállni az ellenségeinknek.

Putyin: Egyetértek, és szeretném hangsúlyozni, hogy nagyra értékelem országának, valamint személyesen Önnek az ukrán válsággal kapcsolatos független és rugalmas álláspontját. Számunkra érthetetlen, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott, középutas

álláspont csak ellenérveket szül. E tekintetben Magyarország azon kevés, talán az egyetlen európai ország egyike, amely elfogadható helyszín a megbeszélés tárgyát képező találkozó számára. A közeljövőben esetleges személyes találkozókra is örömmel

számítok. Ha a külügyminiszter, aki gyakran megfordul itt [Szijjártó Péter], a közelmúltban részt vett valamilyen nemzetközi eseményen, akkor lehetősége lesz találkozni a kollégáival is, ha bármi felmerül, természetesen készen állok a fogadására. Úgy vélem, Donald és én hálásak vagyunk a felkészültségükért. Donald meglepő képességgel rendelkezik a különböző válságok kezelésében, mint például a közel-keleti, és legutóbb a gázai térség szabályozása, és remélem, hogy az ukrajnai-orosz konfliktusra is lesz kielégítő megoldás.

Orbán: Őszintén szólva, én is nagyon meglepődtem. Már régóta ismerem Donaldot, ő nem egy átlagos ember. [Nevetnek.] A munkamódszere nem hagy megoldatlan kérdéseket, csodálattal figyelem, milyen sikeres. Az üzleti stílusa, ami olyan, mint egy

tornádó, eredményeket hoz.

Putyin: Ahogy mondani szokták, úgy halad előre, mint egy tank. Neki ez bevált, és ennek csak örülni lehet. Az anchorage-i találkozó előtt az amerikai fél megfogalmazta a lehetséges szabályozás általános alapelveit, és úgy gondolom, ezek újra szóba kerülnek majd a megbeszéléseken. Anchorage-ban már beszéltünk erről, és valószínűleg Budapesten is lesz miről tárgyalni.

Orbán: Megkérdezhetem, elnök úr, hogy hogy van?

Putyin: Minden remek, köszönöm. Sportolok, síelek is. Tudom, hogy ön focizik.

Orbán: Próbálok. [Nevetnek.]

Putyin: Minden rendben.

Orbán: Örülök. A külügyminiszter további tájékoztatást fog kapni. Én is rendelkezésére állok, ha bármikor szüksége lenne rám.

Putyin: Köszönöm, Viktor, majd tartjuk a kapcsolatot.

Orbán: Szpasziba.

Putyin: Köszönöm a beszélgetést, minden jót kívánok.

Orbán: Do szvidánija."

A fasiszta Orbánék kedvenc zsidói és üzletfelei a Chábád zsetonzsidói, akik jópénzért segítenek Orbánnak a szarbarna rendszerét mosdatni. Így lesz Magyarország tettestárs a palesztinok szülőföldjükről való elűzésében, hiszen a Chábád a "telepes" (államilag megtámogatott) földrablás egyik ideológiai és anyagi támogatója. Van valami papírjuk a Ķépzelt Barátjuktól Istentől, amiben ez a gyanús illető kb. a Közel-Keletet nekikadta. A szó elszáll, a papír (pergamen? papírusz?) megmarad, add ide a házad, földed. A lúzer migráns magyaroknak csak valami ciki patás állat, a Csodaszarvas jutott legitimációként, há ott ment, mink meg utána, oszt elvezetett Szvatopluk földjére, tehát az a miénk. Meg a tollas állat, a Turul, ami viszont már a szexuálpatológia részeként tárgyalandó. Vigaszként megemlíteném, hogy a jenkiknek még ennyi mese habbal sem jutott. Elrabolták, oszt annyi, nem okozott egyszerű, istenfélő lelküknek sok zavart.

Volt itt már szó a NERencek tehetségtelenségéről.

Ez is egy szép példája, amikor úrhatnámkodni, meg hagyományteremteni szerente a putriból nemrég kimosakodott mezitlábas tapló.

Íme, a fenséges Turul – most rózsaszínben és utazóbarát méretben! Ez a zsebbarát változat Magyarország mitikus madaráról szerényen pihen egy véletlenszerű párkányon, merészen újraértelmezve a hazaszeretetet egy csipetnyi rágógumi-színezettel. Mert semmi sem mondja jobban, hogy "nemzeti identitás", mint egy madár, ami úgy néz ki, mintha megszökött volna egy csillámpor-gyárból.

Közben a túloldalon, Buda XII. kerületében az igazi Turul szobor ismét reflektorfénybe került. Idén ősszel mozdulatlanul szemlélte, ahogy a tüntetők azon vitáztak, hogy vajon egy olyan jelképnek, amely Magyarország kevésbé dicső múltjához kötődik, van-e még helye a köztereken. De ne aggódjunk, ez az apró rózsaszín Turul nem foglalkozik ilyen súlyos dolgokkal. Azért van itt, hogy emlékeztessen minket: néha a nemzeti szimbólumok sokkal jobbak, ha kicsik és szuperek.