#thebeans

THE BEANS

Nem is olyan régen, kábé másfél hónapja került megrendezésre a Made In Pécs Fesztivál, aminek az volt a célja, hogy a pécsi illetőségű zenekarok meghallgattassák magukat a város szórakozni vágyó polgárságával. Két napon keresztül folytak a koncertek a város különböző szórakozó - italozóhelyein. Itt akadtam bele a The Beans-be.

Aznapra az volt a programunk egyik kedves barátommal, hogy este körbejárjuk a várost a koncertekért és megnézzük, hogy esetleg kit akarunk mi is felléptetni, ki az ígéretes. Pont az egyik kiszemeltünk fellépésére tartottunk a Nappaliba, de kicsit előbb érkeztünk és még játszott az előttük fellépő banda. Betámasztottam a pultot egy üveg Club Mate-val a kezemben és akkor realizálódott, hogy mit hallok. “Ez grunge, ez kurvára grunge...” mondam magamban. Ketten voltak a színpadon, egy srác valami régi, talán Csehszlovák, vagy Jugoszláv gitárral a kezében és egy dobos, akit inkább egy metál együttesben tudnék elképzelni. A srác a gitárral látszólag teljesen leszarta, hogy be van-e hangolva a gitár vagy sem, a jelszint már a plafont csapkodta izomból, és folyamatosan ment a gerjedés. A hangja rekedtes volt de fiatalos, néhol kicsit hamiskás. “Na, ez grunge bazzeg!” mondtam kedves ismerősömnek, aki megértően bólogatott, és csak bámultunk ketten a színpad felé. Na, ez volt a The Beans.

Már korábban hallottam róluk, amikor a @keretblog Kikeltető nevű tehetségkutatója futott. Akkor meghallgattam a The Girl Who Fell In Love With The Rapist című nótájukat és rögtön egy zenekar jutott eszembe: a Pearl Jam. Ugyan az a hangzás, hang meg igazából minden. Teljesen olyan volt az egész mint valami kiadatlan Pearl Jam. Visszadobott abba a korszakomba, amikor hatalmas kanállal faltam a Nirvana-t, a Mudhoney-t (július 29-én lépnek fel az A38-on a Run Over Dogs-zal), vagy a Melvins-t.  Kevés olyan mai előadót ismerek, akik ennyire el tudják találni azt a hangzást, ami az akkori felvételeken hallható volt, illetve, hogy ennyire meg tudnák ragadni ennek a stílusnak a lényegét. Na, a Beans-nek sikerült. 

A zenekar a saját elmondása szerint a grunge és a beat keverékéből építkezik, mivel a ‘60-as évek meghatározó zenekara a The Beatles, a ‘90-es éveké pedig a Nirvana volt, akkor ha ezt a kettőt összegyúrjuk, biztosan valami korszakalkotót kapunk, ami a jövő meghatározó zenei irányzataként lesz jelen. Tiszta utópia. Hát, ha eddig még nem is, de talán a közeljövőben ez sikerülhet. Én mindenesetre szorítok nekik. A másik érdekes dolog a zenekarral kapcsolatban az az, hogy elutasítanak mindenféle mainstream megoldást ahhoz, hogy célba jussanak, ahogy ők fogalmaztak a “Petőfi Rádiós, m2-ős világ elkerülésével”. Nos, mint ahogy tudjuk, ezt ma elég nehéz kivitelezni. De most nem akarok kiselőadást tartani itt a közmédia és az underground magyar zene összefonódásáról, és arról, hogy akkor tulajdonképpen mi is számít undergroundak. Illetve, ahogy még elmondták, szeretnének egy biztos anyagi hátteret teremteni a zenélésből. Hát, ebbe sem akarok belekötni, mint szintén zenész, csak annyit mondok: jó lenne..., de mint tudjuk itthon nem azt a zeneipari világot éljük, mint egyesek az Egyesült Királyságban, vagy az USA-ban. Sajnos. Talán 10-20 év múlva eljutunk oda, hogy valakinek a zenélés legyen a főállása, és ne csak ÁKOS élvezhesse ezt a kiváltságot (bár megjegyzem, Ákosnak is vannak más bevételi forrásai). Szóval egy elég céltudatos bandával állunk szemben. Reméljük, hogy ez a céltudatosság segítségükre lesz.