#tesla2

Vienna, 14th district.

Úgy tűnt, mintha ebben a városban mindenki összefogott volna ellene. Az, hogy le volt zárva a híd, csak a kezdet volt. A főváros nagyon belejött ezekbe a hídfelújításokba. Biztos megint megjöttek az EU-s pénzek, amikre úgy vártak. Komolyan, ezek az emberek nem úgy élik ott az életüket mint más tisztességes állampolgár: nem azt várják, hogy "jaj, mikor lesz már hónap eleji fizunap", hanem "jaj, mikor lesz már a következő az Unió átutalja a pénzeket-nap". Utoljára akkor csináltak ilyet, amikor a fél emberiség majdnem szerencsésen kiszelektálta magát a kézmosás hiányával atombomba nélkül is - viszonylag olcsó és kíméletes megoldás, nemde? -, de aztán jöttek azok az aspergeres tudósok, akik embert nem akarnak látni a közelükben, de kényszeresen beleássák magukat a biológia legsötétebb bugyraiba és különben is, milyen jól jönne az az orvosi Nobel-díj, hogy legyen pénz a további kutatásokra -, ezért sajnos megmentettek minket a kipusztulástól. Pedig egész jól haladtunk. Pár hónappal előtte még mindenki azzal a svéd kiscsajjal volt elfoglalva, a csapból is az ömlött, hogy inkább zárd el, mert nem fogjuk túlélni, csak a következő évtizedeket, ha nem térünk vissza nagyanyáink második világháborús praktikáihoz: azaz kezdünk el veszettül spórolni és újrahasznosítani mindent, ami nem lélegzik. Ja, csak ma ezt már divatosan környezettudatosságnak hívják. Az ezredforduló tájékán még többévtizedes fonott szatyrokban vitték vissza a közértbe a visszaváltható Coca-Colá-s meg fantás üvegjeiket egy doboz szódapatronnal a hónuk alatt - aztán beléptünk az Unióba, ránk szakadt a Közel-Nyugat és kapitalista mintára közölték, hogy a jólléti társadalom alapja az, hogy semmit nem kell újrahasználnod, mindent nyugodtan dobj el, mert ezt hívják kényelemnek - és elkezdtük mi is teleszemetelni az óceánokat annak ellenére, hogy egy tenger sem mossa Magyarország partjait. 15 évvel később egy skandináv kisiskolás Insta történetei hatására pedig újra feltaláltuk a spanyol viaszt - és ezért elkezdtünk méregdrága vászonszatyrokat vásárolni adócsaló egyéni vállalkozók Instagram-oldalairól, mert az kézműves és milyen menő. Aztán eltelt fél év, és már hirtelen senkit nem érdekelt, hogy tud-e csomagolásmentes vegán szalámit vásárolni a sarki bioboltban, csak az, hogy van-e élesztő, mert valami kínai megevett egy nem EU minőségű denevért egy helyi streetfood-osnál, aztán ezért a Budafoki élesztőgyárban hiába dolgozik maximálisra növelt kapacitással a gyártósor, nincs annyi gomba a világon, amennyi ennek a sok otthon tespedő, pár hónapja még klímaszorongó, most "10 tipp hogyan alakíts ki egy új hobbit 10 nap alatt" online kézikönyveket forgató életunt szerencsétlennek elég lenne, mert azt olvasták a facebookon, hogy mostantól otthon kell kenyeret sütni. Valaki igazán szólhatott volna nekik, hogy a pékek nem képezték át magukat egyik napról a másikra mindannyian Wolt futárnak. Azóta persze igen. Zacher Gábor szerint nem érdemes a 3. világháború miatt aggódnunk, mert mindenki tudja, hogy amíg senki nem vet be atomot, rendben vagyunk - valami podcastben erről elmélkedtek erről Nógrádi Györggyel. Zseniálisan beteg ötlet azt a két faszit összeereszteni, hogy vitatkozzanak egymással, mi fog minket hamarabb megölni: a klímaváltozás miatt kiolvadó jégsapkákban rejlő legősibb, legtermészetesebb biofegyverek vagy az atom - nagyon úgy tűnik, hogy akármit is csinálunk, mi fogjuk saját magunkat. Az emberiség ősgénállományába van kódolva a pusztítás, Freud is megmondta: építünk és rombolunk, építünk és rombolunk és eddig valahogy mindig túléltük. Talán ezt most nem fogjuk. Talán hiába újítják fel a hidakat, hamarosan le kell bombáznunk magunk mögött az összeset - vagy valaki lebombázza felülről helyettünk. De jelenleg oda kellett érnie a lánya középiskolai ballagására, aztán majd vissza kell fognia magát, hogy csak gondolatban fejelje le a volt felesége új férjét: és semmi fontosabb dolga nem volt annál, hogy találjon egy másik hidat - és a hirtelen Y megfordulás közben ne gázolja el a város utcáit az FKF mellett serényen tisztító, szemétevő galambot.

Wir freuen uns drauf

sun through the trees.